Az áhítattól a szenzációig címmel kiállítás nyílt május 6-án a Petró-házban a Pannonhalmi Főapátság grafikai gyűjteményéből. A kiállítást Hortobágyi T. Cirill bencés, a főapátság perjele nyitotta meg. Beszéde az alábbiakban olvasható.
Barátsággal köszöntöm önöket a mai kiállítás megnyitóján. A Pannonhalmi Főapátságnak egy méltatlanul kevéssé ismert, kutatott és publikált gyűjteménye, a grafikai gyűjtemény áll most önök előtt Petneki Áron művészettörténész, a kiállítás kurátorának prezentálásában.
Egy monostor önmagában nem kívánja a művészeti alkotások gyűjtését. Mégis, a régi monostorok, mint az általános emberi kultúra őrzői és továbbadói, szükségszerűen többé-kevésbé múzeumokká váltak. Ez a folyamat talán azzal kezdődött, hogy a liturgiát, az istentiszteletet a szerzetesek mindig igényesen gondozták. Így a liturgia hívta létre a művészeti alkotásokat. Ehhez Pannonhalmán még két sajátosság járult hozzá. Az első talán az, hogy a főapátok, mint egyházi méltóságok, a 18–19. század folyamán természetesnek tartották, hogy bizonyos mecénási szerepet töltesenek be, azaz tudatosan, szervezetten vásároltak műkincseket.
A másik helyi sajátosság, hogy a gyűjteményekkel való tudatosabb foglalkozás és azoknak a fejlesztése elsősorban a rendnek 1802 után vállalt új munkakörével függ össze, tanítást bízott akkor ránk az uralkodó . A szerzeteséletnek a nevelői és oktatói, értelmiségi profilú átalakulása természetszerűen hozta magával ezt az igényt. Hiszen a tanárképzésben szemléltetőeszköznek is felhasználták a gyűjteményeket.
Hogyha a grafikai anyaggal foglalkozó egykori rendtársaink közül kellene valakit kiemelni, az Szeder Fábián lenne, aki könyvtáros korában az általa gyűjtött metszeteket és egyéb grafikai anyagokat lapokra ragasztva könyvbe köttette be, ezzel a múltszázadi gyűjtés egy sajátos formáját is megőrizte számunkra, másrészt biztosította az anyag fennmaradását.
Nagyon örülök, hogy létrejött ez a kiállítás, a főapátság nevében köszönöm a lehetőséget Miskolc városának, a Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria, és ennek a háznak minden vezetőjének, munkatársának, de legfőképp Petneki Áron művelődéstörténésznek, a kiállítás kurátorának. Az ő szaktudása és szívós elkötelezettsége kellett ahhoz, hogy a kiállítás megvalósuljon. Köszönetemet tolmácsolva hadd említsem meg a főapátság azon munkatársait is, akik Áron segítségére voltak: Bogdán Melinda, Miletics Katalin Janka, Kovács Péter és Tanay Péter.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy kiállítás sohasem vállalkozhat arra, hogy mindent elmond a választott témáról. A célját talán akkor éri el, hogyha a lényeget villantja fel, és ezáltal képes visszhangokat kelteni a nézőben. Úgy gondolom, hogy a főapátság gyűjteményeinek grafikái jó helyre kerültek most, önök, a látogatók szeme elé. Értelmezzék őket bár az ábrázolt téma, a művészeti technika, vagy az esztétikai szépség felől, de mindenképp keressék bennük az áhítattól a szenzációig a háttérben húzódó mondanivalót, az Úristenbe vetett hitet, az erkölcsi jót. Így nemcsak új ismereteket, nem csupán esztétikai élményt jelent majd ez a kiállítás, hanem megérinti önöket. Felhívás lesz a továbbgondolásra, a távolbanézésre is.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm a kiállítás lehetőségét!
A képen balról Petneki Áron és Hortobágyi T. Cirill OSB
