Miskolci Keresztény Szemle

Háromnapos lelkigyakorlattal készültek a hívek a miskolci minorita Nagyboldogasszony-templom búcsúünnepére. A triduumot Győrfi Béla Szabolcs pálos szerzetes, a budapesti Sziklakápolna és kolostor gvárdiánja vezette. A második napon tette le örökfogadalmát Szalkai Zoltán József OFM Conv. és első, egyéves fogadalmát két papnövendék, Takács Máté János és Zsók Hunor-Tamás.

A zsúfolásig megtelt templomban dr. Ternyák Csaba egri érsek mutatta be a búcsúünnep szentmiséjét, amelyen megjelent dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere és több városi képviselő is. A minorita házigazdák mellett koncelebráltak a város plébánosai közül többen és eljöttek Szent Ferenc Kisnővérei és a Szeretet Misszionáriusai nővérei Miskolcon szolgáló tagjai.

Szentbeszédében az érsek kiemelte, hogy hármas ünnep a mai, az egyén, a résztvevők ünnepe, az egyház ünnepe és nemzeti ünnep is, hiszen ezen a napon ajánlotta fel Szent István országunkat a Boldogasszonynak. Ennek az ünnepnek a „főszereplője” mégsem Mária és még csak nem is Jézus Krisztus, hanem mi, emberek, hiszen Mária értünk vállalta, hogy igent mond az Isten meghívására és Jézus Krisztus is azért jött közénk a világba, hogy megváltsa, üdvözítse az embert.

A koncertjüket az avasi református műemlék templomban sikerült megrendezni, amelynek köszönhetően reméljük, hogy egy valóban szép nyáresti élményt jelent majd ez az esemény. A koncert pénteken, 28-án lesz, este 7-től. 

Húsz évvel ezelőtt avatta szentté Nagy Lajos királyunk lányát, Hedviget II. János Pál pápa. Három évvel ezelőtt ünnepelték először a Diósgyőri vár Szent Hedvigről elnevezett kápolnájának búcsúünnepét.

Hedvig 1373 táján, Nagy Lajos király második házasságából született. Négyesztendős koráig a magyar királyi udvarban nevelkedett, édesapja azonban 1378-ban úgy határozott, hogy eljegyzi Habsburg Vilmossal. Nagy Lajos – aki 1370 óta a lengyel koronát is birtokolta – halála után a lengyel főurak Hedvignek ajánlották fel a koronát. A tízesztendős leány a még pogány litván fejedelemmel, Jagelló Lászlóval kötött házasságot, 1386. február 18-án, a Wawel székesegyházban esküdtek meg. László az esküvő előtt kíséretével együtt megkeresztelkedett Hedvig kérésére. Így lett Hedvig a litván nép megtérésének pártfogója. A királynő Prágában kollégiumot alapított a litván papság számára. Az életéről szóló legendák elsősorban humanitárius tevékenységét emelik a középpontba, szokása volt, hogy élelmet csempészett ki a palotából a szegény nép számára. Hedvig már életében rendkívül népszerű volt a lengyelek körében. 1399 júniusában világra hozta első és egyetlen gyermekét, de a gyermekágyi láz heteken belül az anyát és leányát is elragadta. 1399. július 17-én halt meg. Július 16-án Mikolai Vince főesperes mutatta be a vár lovagtermében a búcsúi szentmisét. A kápolnából felhozták és az oltáron helyezték el a Krakkóból kapott Szent Hedvig ereklyét, ezzel adott áldást a szentmise végén a diósgyőri plébános.

(Mocsári László felvételei)

Mikolai Vince plébános meghívására július 1-jén, Sarlós Boldogasszony ünnepének előestéjén szentmisét mutatott be a diósgyőri templomban Holló Gábor újmisés, akit a múlt hónapban szentelt pappá dr. Ternyák Csaba egri érsek. Útjára elkísérte Kakuk Ferenc érseki titkár. A mise végén újmisés áldást adott a hívekre, akik a plébánia udvarán tartott agapén ismerkedhettek meg az ifjú pappal, aki augusztus 1-jén Gyöngyösön kezdi meg szolgálatát. (Lazur I. felv.)

Szent Péter és Szent Pál ünnepének előestéjén, június 28-án, ismét a Mindszenti-templomban misézett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, kihasználva az alkalmat, hogy városunkban járt, bemutatni azt a könyvet, egy interjúkötetet – Az élet a szeretetben teljes címűt –, amely Elmer István író, az Új Ember volt munkatársa közreműködésével készült.

A kánikulai hőségben is megtelt a terem, többen eljöttek a miskolci papok, plébánosok közül is, hogy köszöntsék és meghallgassák a püspököt. Ahogy a kötetben, a bemutatón is az újságíró kérdezett, de új, aktuális kérdésekről is szót váltottak. Így Európa – és sajnos benne országunk – elvallástalanodásáról, hitünk elvesztéséről is. („Jó” példa erre, amit a beszélgetés végén hallhattunk: székhelyén, Debrecenben csak minden tizedik elhunyt részesül egyházi temetésben, a többi kilencet polgári szertartással búcsúztatják.)

Néhány mondat a könyvből, amelyek ezen az estén is elhangzottak. Beer Miklós püspöktől származik a következő: „Igyekezzünk életünket az elveinkhez igazítani, mert ellenkező esetben elveink fognak az életünkhöz igazodni.” Azaz, ha a keresztény ember nem figyel arra, hogy az Istentől kinyilatkoztatott elveket betartsa, kiszolgáltatottá válik. Az isteni kinyilatkoztatás nem is csupán elveket, hanem életformát jelent. Igyekezzünk megélni Krisztus életét, mondjuk ki: olyan életet akarunk élni, mint Krisztus.

Természetesen szóba került az indulás, a szülőhely, a család. Itt, Miskolcon, aki ismerte püspök urat, tudta, hogy Csesztvén született, Madách Imre egyik lakhelyén, „ahol édesapám él, s ahol gyermekkoromat, fiatalkoromat töltöttem. Sok kedves emlék köt oda, mindenkit ismerek, s ők is ismernek engem.” De minden más helyen, ahol megfordult, otthon érezte magát. Bevallotta, hogy mikor megtudta, Miskolcra kell jönnie, félt ettől a várostól. Nagyon kellemesen csalódott, hiszen kiváló papokat, gazdag hitéletű egyházközséget, jó embereket ismert meg városunkban. Azóta is mindenhol hirdeti ha Miskolc szóba kerül, ez a város sokkal jobb, mint a híre.

Tudjuk püspök atyáról azt is, hogy kései hivatás, ahogy most mondta, talán későn érő típus, aki érettségi után műszaki pályára készült, sőt el is végezte Győrött a főiskolát, távközlési üzemmérnök diplomája van. De már ott is tudta, érezte az Isten hívó szavát, s a diploma megszerzése, majd másfél év katonaság után jelentkezett a teológiára. S ha voltak is kétségei, valóban papnak hívja-e az Úr, olyan atyák segítették, egyengették útját, mint Vigyázó Miklós, aki évtizedeken át volt lelkivezetője, Pálos Antal jezsuita atya, aki átlendítette megtorpanásain, vagy később, például egyházmegyés püspöki kinevezése idején a ferences Barsi Balázs.

A papszentelés előtt jelmondatot kell választani. Ahogy a könyvben mondja, „mindenképpen bele akartam fogalmazni Isten szeretetét… Rátaláltam János apostol első levelében: Ha szeretjük egymást, akkor Isten bennünk él. A szeretet nem érzés, hanem döntés! Döntés a másik mellett, Isten mellett. Ugyanakkor mindig önfeladás, önmegtagadás, ahogy Jézus mondja: aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét.”

A kápláni, plébánosi évek után spirituálissá nevezte ki püspöke a váci szemináriumba, ugyancsak spirituális volt rövid időre a Központi Szemináriumban, majd jött a váratlan fordulat, XVI. Benedek pápa 2010-ben egri segédpüspökké nevezte ki. Már az első napon megtudta, hogy Miskolcra szánja főpásztora, nemcsak segédpüspöki, plébánosi feladatai is lesznek a városban. Csaknem két éve, 2015. szeptember 21-én pedig megkapta kinevezését a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyébe.

Végül néhány mondat a könyv végéről. „Az Atya mindannyiunkat eleve arra rendelt, hogy hasonlókká váljunk Fiának képmásához. Az ember törekedjék ezt a képmást kialakítani az alatt az idő alatt, amíg a földön él, s ezt akkor tudja elérni, ha minden nap életre váltja azt, amit az evangéliumból megértett.”

A beszélgetés után hosszú sor állt az asztal előtt, mindenki személyre szóló ajánlást kapott megvásárolt könyvébe a püspöktől és a bemutatót vezető újságírótól is.

G. L.

Fojtán László felvételei

Az Egri Főegyházmegye területén működő 70 egyházi fenntartású köznevelési intézmény képviseletében több mint 1600 diák, tanár valamint lelkipásztor zárta a tanévet az egri bazilikában június 13-án.

A képre kattintva tekintheti meg képgalériánkat.

Már 13. alkalommal emlékezett meg június 8-án a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci csoportja azokról a minorita szerzetesekről, akiket 67 éve, június 17-én éjjel kényszerlakhelyre szállítottak el rendházukból az ávósok. A minorita rendház falán elhelyezett emléktáblán olvasható a nevük azoknak a szerzetes papoknak, testvéreknek és tanulóknak, akik a kitelepítés áldozatai voltak.

Az idei megemlékezésen Mikolai Vince főesperes, diósgyőri plébános, a KÉSZ miskolci csoportjának egyházi elnöke köszöntötte a résztvevőket és P. Szabó Ferenc jezsuita atyát, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt főszerkesztőjét, akit felkértek az ünnepi, megemlékező beszédre.

– Itt egy öregember szól hozzátok, 86 múltam. Most emlékezem – kezdte beszédét P. Szabó. – Átéltem a kommunista vallásüldözést, átéltem az ’56-os forradalmat. Zugjezsuita voltam, aztán külföldre kerültem, Belgiumban tanultam, Párizsban doktoráltam. Aztán Rómába kerültem, ott voltam 25 évig, a Vatikáni Rádióban mikrofonba, a levegőbe beszéltem, de azért a kommunista időkben is hazajöttem az éter hullámain. 1992-ben jöttem végleg haza. Tanítottam, folyóiratot szerkesztettem.

Mikor vége lett a háborúnak, pár év múlva átvették a hatalmat a kommunisták, és az egyházüldözés hozzátartozott ehhez a rendszerhez. Azt mondták, a vallás ópium a népnek, ki kell irtani. Azt tudták, hogy rögtön nem lehet megszüntetni, hát elkezdték nyirbálni az egyházat. Először a katolikus iskolákat államosították, aztán a szerzetesrendeket szórták szét. Először 1950. június derekán történtek az elhurcolások, egy éjjel. A jezsuitákat Pécsről, Miskolcról a minoritákat vitték el, de ez folytatódott később is. Volt ugyan utána egyezség, mely alapján három férfi szerzetesrendnek és egy női rendnek meghagyták az iskoláikat, a bencéseknek, piaristáknak és ferenceseknek, illetve az iskolanővéreknek. Ezek minden évben felvehettek két-két novíciust, novíciát, de a többi rendet szétszórták.

Megkaptam a minoriták neveit, akiket innen elhurcoltak. Dr. Péchy Alán tartományfőnököt, korábbi főgimnáziumi igazgatót, kiváló biológia-földrajzszakos tanárt. P. Szendrey Bonaventúrát, ének- és zenetanár zeneszerzőt, kiváló karvezetőt, aki akkor a házfőnök volt. Azon az éjszakán, amikor a többieket elhurcolták, nem tartózkodott Miskolcon, de utána csatlakozott a rendtársaihoz. P. Beck Pál hittanárt, a környékbeli gimnáziumok, iskolák hitoktatóját, Moksó Gilbert teológust, Polonkai Arnold novíciust, Mézinger Ferenc novíciust és volt orgonista, kántor, sekrestyés is, akiket éjjel felpakoltak a teherautóra. Egy ideig internálótáborban voltak, de sikerült a jezsuita provinciálisnak, aki egy ideig szabadlábon volt, elintézni a hatóságokkal, és a püspöki kar is közbelépett, hogy szétoszlassák ezeket a táborokat, és a szerzetespapokat elhelyezték plébániákon. Volt, aki kántor lett, vagy sekrestyés, tehát kezdetben nem működhettek, mint papok. De aztán jöttek a letartóztatások, elsősorban azokat fogták le, akik fiatalokkal foglalkoztak.

Most a szentmisében majd imádkozunk az üldözöttekért, hiszen az arab országokban, a Közel-Keleten, Egyiptomban most is csak azért, mert Krisztus-hívő keresztények, gyilkolják őket. Ahogy Ferenc pápa mondta, már folytonos az egyházüldözés. Rájuk gondoljunk és azokra, akik meghaltak. Most a rendtársaimra is gondolok, akik kikerültek a börtönből, de olyan tanúságtétel hangzott el tőlük, szinte isteni kegyelemnek tartották, hogy Krisztusért szenvedtek a börtönben. Titokban miséztek, vécépapírra írták a miseszövegeket, én is láttam egy ilyen „Misszálét”. Imádkozzunk az üldözöttekért és azért, hogy a hatalmasok politikája valamiképp megváltozzon.

– Köszönjük Ferenc atyának ezt a történelmi léptékű megemlékezését – mondta Mikolai Vince KÉSZ-elnök az ünnepi beszéd után – és most következzék a koszorúzás. Alatta a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium kamarakórusa énekel.

Az emléktáblánál a Minorita Rend Árpád-házi Szent Erzsébet Rendtartományának tagjai, a Ferences Világi Rend képviselői és a KÉSZ miskolci csoportjának tagjai koszorúztak. Az ünnepség után következett a szentmise, amit szintén P. Szabó Ferenc jezsuita atya mutatott be Mikolai Vince atya koncelebrálásával.

Immár évtizedes hagyomány, hogy azok a diakónusok, akik pappá szentelésük előtt állnak, ellátogatnak Miskolcra szemináriumi elöljáróikkal együtt, hogy bemutatkozzanak a Miskolci Esperesi Kerület papjainak. Idén dr. Sedon László kanonok, hejőcsabai plébános volt a házigazda. Buda Péter szemináriumi rektorral együtt Maksó Péter és Holló Gábor diakónusok jöttek el június 1-jén Miskolcra.

A város papsága az itt működő szerzetesekkel, jezsuitákkal, Szent Ferenc Kistestvéreivel együtt koncelebráltak Buda Péter rektorral azon a szentmisén, amelyen szentbeszéd helyett a két diakónus számolt be hivatása történetéről. Előbb azonban a rektor beszélt arról, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Egerben rendezték meg az országos kispaptalálkozót. Nagy öröm volt a több mint 200 kispap jelenléte az egri bazilikában. Ez nagy számnak tűnik, de ha elosztjuk az egyházmegyék számával, aztán ezt a számot továbbosztjuk hattal, a hat évfolyamnak megfelelően, bizony az jön ki, hogy egyházmegyénként egy-egy évfolyamon két kispap tanul. Jelenleg az egri szemináriumban 28 kispap készül hivatására, közülük 15-en az egri, tízen a debrecen-nyíregyházi, ketten a váci egyházmegyéhez tartoznak, egy kispap pedig a munkácsi egyházmegyéből jött.

Maksó Péter egy mátrai községben, Hasznoson született, abban a faluban, ahol 1947-ben megjelent a Szűzanya. Ezért is érthető erős kapcsolata, tisztelete a Szent Szűz iránt. Érettségi után gyengeáramú villamosmérnöki diplomát szerzett, és ebben a szakmában dolgozott, majd Olaszországba került, ahol évekig síoktatóként tevékenykedett. Istenkapcsolata azonban ez idő alatt is töretlen maradt, de a papi hivatásra sokáig nem gondolt. Végül még világiként beiratkozott a Sapientia Szerzetesi Főiskolára, teológiát tanult, majd egy hivatástisztázó lelkigyakorlat után jelentkezett a szemináriumba. Mind elmondta, Balog Gyula kanonok, újdiósgyőri plébánosnak döntő szerepe volt abban, hogy végül igent mondott Isten hívó szavára. A főiskolai tanulmányokat beszámították, így a szemináriumban töltött négy év után szentelik.

Holló Gábor Egerben nevelkedett, vallását gyakorló, hívő családban. Érettségi után nem volt különösebb elképzelése a pályaválasztást illetően, de mert az idegen nyelveket szívesen tanulta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jelentkezett anglisztika szakra. Két év után itt érezte meg a papság utáni vágyat. Az egyetemen sok békétlenség, nyugtalanság után gondolt rá, hol tehetné le élete terheit. Tagja volt az egyetemi ifjúsági közösségnek, de a kollégium kápolnája volt az a hely, ahol sikerült személyes kapcsolatba lépni Istennel, s a napi beszélgetés hozta meg számára az elhatározást, vállalja a papi hivatást, jelentkezik a szemináriumba.

Mindketten beszéltek arról, hogy próbáltak ellenállni a gondolatnak, féltek a magánytól, a papi élet nehézségeitől, végül döntöttek: engedjük az Isten akaratának teljesülését. Mindkettőjüket június 17-én szenteli pappá az egri bazilikában dr. Ternyák Csaba érsek.

A Jézus Társasága tartományfőnöke minden évben sorra látogatja a jezsuita műveket. A rend egyik legnagyobb műve a mi iskolánk, ahová Elemér atya most először látogatott el provinciálisként. Hétfőn az első órában, a 10 és 11. évfolyam diákjai a kollégium kápolnájában gyűltek össze, hogy találkozzanak és beszélgessenek a jezsuita tartományfőnökkel. Kedden a tartományfőnök az iskolával ismerkedett, a délutáni értekezleten pedig a tanári kar vendége volt.

A részleteket itt olvashatják el.