SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE: NAGYBOLDOGASSZONY – Parancsolt ünnep

Augusztus 15-én, kedden ünnepeljük Nagyboldogasszony ünnepét. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány úgy tartja, hogy a Megváltó édesanyjának – hite jutalmaként – nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön föltámasztotta és magához emelte a mennybe.
A katolikus egyházban az 1950-es szentévben hirdette ki Isten Szolgája, XII. Piusz pápa ezt a dogmát. Mária mennybevételének emlékezete azonban az egyház első évszázadainak hitében gyökerezik. Keleten ma is Mária elszenderülésének nevezik ezt az ünnepet. A római Santa Maria Maggiore-bazilikában látható az az ősi mozaik, amely az apostolokat ábrázolja Mária ágya köré gyűlve – az angyalok vitték hírül nekik, hogy véget ért Jézus édesanyjának földi élete. Az ikon közepén  Jézus áll; karjában egy kislány: Mária, aki „kicsiny” lett, hogy bejuthasson Isten Országába. Jézus vezeti be őt a mennybe.
Nagyboldogasszony napján nagy misztériumot ünneplünk. Máriában látjuk azt a célt, amely felé mindazok haladnak, akik életüket Jézuséhoz kötik, akik követik őt, amint azt Mária tette. Ez az ünnep a jövőnkről szól. Azt fejezi ki, hogy mi is Jézus mellett leszünk Isten örömében. Arra szólít, hogy legyünk bátrak, higgyünk abban, hogy Krisztus feltámadásának ereje bennünk is működhet. Olyan emberekké tehet bennünket, akik minden nap feltámadottként kívánnak élni, és a világban lévő rossz keltette sötétségbe a jó világosságát viszik.
Mindenre képes vagyok annak erejében, aki megerősít engem a Szeplőtelen Szűz által. (Szent Maxim

MEGHÍVÓ – Egy jezsuita fiúkórus érkezik Miskolcra Hong Kongból

A koncertjüket az avasi református műemlék templomban sikerült megrendezni, amelynek köszönhetően reméljük, hogy egy valóban szép nyáresti élményt jelent majd ez az esemény. A koncert pénteken, 28-án lesz, este 7-től. 

Szent Hedvig búcsú a Diósgyőri vár lovagtermében

Húsz évvel ezelőtt avatta szentté Nagy Lajos királyunk lányát, Hedviget II. János Pál pápa. Három évvel ezelőtt ünnepelték először a Diósgyőri vár Szent Hedvigről elnevezett kápolnájának búcsúünnepét.

Hedvig 1373 táján, Nagy Lajos király második házasságából született. Négyesztendős koráig a magyar királyi udvarban nevelkedett, édesapja azonban 1378-ban úgy határozott, hogy eljegyzi Habsburg Vilmossal. Nagy Lajos – aki 1370 óta a lengyel koronát is birtokolta – halála után a lengyel főurak Hedvignek ajánlották fel a koronát. A tízesztendős leány a még pogány litván fejedelemmel, Jagelló Lászlóval kötött házasságot, 1386. február 18-án, a Wawel székesegyházban esküdtek meg. László az esküvő előtt kíséretével együtt megkeresztelkedett Hedvig kérésére. Így lett Hedvig a litván nép megtérésének pártfogója. A királynő Prágában kollégiumot alapított a litván papság számára. Az életéről szóló legendák elsősorban humanitárius tevékenységét emelik a középpontba, szokása volt, hogy élelmet csempészett ki a palotából a szegény nép számára. Hedvig már életében rendkívül népszerű volt a lengyelek körében. 1399 júniusában világra hozta első és egyetlen gyermekét, de a gyermekágyi láz heteken belül az anyát és leányát is elragadta. 1399. július 17-én halt meg. Július 16-án Mikolai Vince főesperes mutatta be a vár lovagtermében a búcsúi szentmisét. A kápolnából felhozták és az oltáron helyezték el a Krakkóból kapott Szent Hedvig ereklyét, ezzel adott áldást a szentmise végén a diósgyőri plébános.

 

(Mocsári László felvételei)

Újmisés Diósgyőrben

Mikolai Vince plébános meghívására július 1-jén, Sarlós Boldogasszony ünnepének előestéjén szentmisét mutatott be a diósgyőri templomban Holló Gábor újmisés, akit a múlt hónapban szentelt pappá dr. Ternyák Csaba egri érsek. Útjára elkísérte Kakuk Ferenc érseki titkár. A mise végén újmisés áldást adott a hívekre, akik a plébánia udvarán tartott agapén ismerkedhettek meg az ifjú pappal, aki augusztus 1-jén Gyöngyösön kezdi meg szolgálatát. (Lazur I. felv.)

Könyvbemutató a Millenniumi-teremben

Szent Péter és Szent Pál ünnepének előestéjén, június 28-án, ismét a Mindszenti-templomban misézett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, kihasználva az alkalmat, hogy városunkban járt, bemutatni azt a könyvet, egy interjúkötetet – Az élet a szeretetben teljes címűt –, amely Elmer István író, az Új Ember volt munkatársa közreműködésével készült.

A kánikulai hőségben is megtelt a terem, többen eljöttek a miskolci papok, plébánosok közül is, hogy köszöntsék és meghallgassák a püspököt. Ahogy a kötetben, a bemutatón is az újságíró kérdezett, de új, aktuális kérdésekről is szót váltottak. Így Európa – és sajnos benne országunk – elvallástalanodásáról, hitünk elvesztéséről is. („Jó” példa erre, amit a beszélgetés végén hallhattunk: székhelyén, Debrecenben csak minden tizedik elhunyt részesül egyházi temetésben, a többi kilencet polgári szertartással búcsúztatják.)

Néhány mondat a könyvből, amelyek ezen az estén is elhangzottak. Beer Miklós püspöktől származik a következő: „Igyekezzünk életünket az elveinkhez igazítani, mert ellenkező esetben elveink fognak az életünkhöz igazodni.” Azaz, ha a keresztény ember nem figyel arra, hogy az Istentől kinyilatkoztatott elveket betartsa, kiszolgáltatottá válik. Az isteni kinyilatkoztatás nem is csupán elveket, hanem életformát jelent. Igyekezzünk megélni Krisztus életét, mondjuk ki: olyan életet akarunk élni, mint Krisztus.

Természetesen szóba került az indulás, a szülőhely, a család. Itt, Miskolcon, aki ismerte püspök urat, tudta, hogy Csesztvén született, Madách Imre egyik lakhelyén, „ahol édesapám él, s ahol gyermekkoromat, fiatalkoromat töltöttem. Sok kedves emlék köt oda, mindenkit ismerek, s ők is ismernek engem.” De minden más helyen, ahol megfordult, otthon érezte magát. Bevallotta, hogy mikor megtudta, Miskolcra kell jönnie, félt ettől a várostól. Nagyon kellemesen csalódott, hiszen kiváló papokat, gazdag hitéletű egyházközséget, jó embereket ismert meg városunkban. Azóta is mindenhol hirdeti ha Miskolc szóba kerül, ez a város sokkal jobb, mint a híre.

Tudjuk püspök atyáról azt is, hogy kései hivatás, ahogy most mondta, talán későn érő típus, aki érettségi után műszaki pályára készült, sőt el is végezte Győrött a főiskolát, távközlési üzemmérnök diplomája van. De már ott is tudta, érezte az Isten hívó szavát, s a diploma megszerzése, majd másfél év katonaság után jelentkezett a teológiára. S ha voltak is kétségei, valóban papnak hívja-e az Úr, olyan atyák segítették, egyengették útját, mint Vigyázó Miklós, aki évtizedeken át volt lelkivezetője, Pálos Antal jezsuita atya, aki átlendítette megtorpanásain, vagy később, például egyházmegyés püspöki kinevezése idején a ferences Barsi Balázs.

A papszentelés előtt jelmondatot kell választani. Ahogy a könyvben mondja, „mindenképpen bele akartam fogalmazni Isten szeretetét… Rátaláltam János apostol első levelében: Ha szeretjük egymást, akkor Isten bennünk él. A szeretet nem érzés, hanem döntés! Döntés a másik mellett, Isten mellett. Ugyanakkor mindig önfeladás, önmegtagadás, ahogy Jézus mondja: aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét.”

A kápláni, plébánosi évek után spirituálissá nevezte ki püspöke a váci szemináriumba, ugyancsak spirituális volt rövid időre a Központi Szemináriumban, majd jött a váratlan fordulat, XVI. Benedek pápa 2010-ben egri segédpüspökké nevezte ki. Már az első napon megtudta, hogy Miskolcra szánja főpásztora, nemcsak segédpüspöki, plébánosi feladatai is lesznek a városban. Csaknem két éve, 2015. szeptember 21-én pedig megkapta kinevezését a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyébe.

Végül néhány mondat a könyv végéről. „Az Atya mindannyiunkat eleve arra rendelt, hogy hasonlókká váljunk Fiának képmásához. Az ember törekedjék ezt a képmást kialakítani az alatt az idő alatt, amíg a földön él, s ezt akkor tudja elérni, ha minden nap életre váltja azt, amit az evangéliumból megértett.”

A beszélgetés után hosszú sor állt az asztal előtt, mindenki személyre szóló ajánlást kapott megvásárolt könyvébe a püspöktől és a bemutatót vezető újságírótól is.

G. L.

Fojtán László felvételei

 

 

Te deum – Főegyházmegyei tanévzáró az egri bazilikában

Az Egri Főegyházmegye területén működő 70 egyházi fenntartású köznevelési intézmény képviseletében több mint 1600 diák, tanár valamint lelkipásztor zárta a tanévet az egri bazilikában június 13-án.

A képre kattintva tekintheti meg képgalériánkat.

Krisztusért szenvedtek a börtönben – Elhurcolt minoritákra emlékeztek Miskolcon

Már 13. alkalommal emlékezett meg június 8-án a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci csoportja azokról a minorita szerzetesekről, akiket 67 éve, június 17-én éjjel kényszerlakhelyre szállítottak el rendházukból az ávósok. A minorita rendház falán elhelyezett emléktáblán olvasható a nevük azoknak a szerzetes papoknak, testvéreknek és tanulóknak, akik a kitelepítés áldozatai voltak.

Az idei megemlékezésen Mikolai Vince főesperes, diósgyőri plébános, a KÉSZ miskolci csoportjának egyházi elnöke köszöntötte a résztvevőket és P. Szabó Ferenc jezsuita atyát, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt főszerkesztőjét, akit felkértek az ünnepi, megemlékező beszédre.

– Itt egy öregember szól hozzátok, 86 múltam. Most emlékezem – kezdte beszédét P. Szabó. – Átéltem a kommunista vallásüldözést, átéltem az ’56-os forradalmat. Zugjezsuita voltam, aztán külföldre kerültem, Belgiumban tanultam, Párizsban doktoráltam. Aztán Rómába kerültem, ott voltam 25 évig, a Vatikáni Rádióban mikrofonba, a levegőbe beszéltem, de azért a kommunista időkben is hazajöttem az éter hullámain. 1992-ben jöttem végleg haza. Tanítottam, folyóiratot szerkesztettem.

Mikor vége lett a háborúnak, pár év múlva átvették a hatalmat a kommunisták, és az egyházüldözés hozzátartozott ehhez a rendszerhez. Azt mondták, a vallás ópium a népnek, ki kell irtani. Azt tudták, hogy rögtön nem lehet megszüntetni, hát elkezdték nyirbálni az egyházat. Először a katolikus iskolákat államosították, aztán a szerzetesrendeket szórták szét. Először 1950. június derekán történtek az elhurcolások, egy éjjel. A jezsuitákat Pécsről, Miskolcról a minoritákat vitték el, de ez folytatódott később is. Volt ugyan utána egyezség, mely alapján három férfi szerzetesrendnek és egy női rendnek meghagyták az iskoláikat, a bencéseknek, piaristáknak és ferenceseknek, illetve az iskolanővéreknek. Ezek minden évben felvehettek két-két novíciust, novíciát, de a többi rendet szétszórták.

Megkaptam a minoriták neveit, akiket innen elhurcoltak. Dr. Péchy Alán tartományfőnököt, korábbi főgimnáziumi igazgatót, kiváló biológia-földrajzszakos tanárt. P. Szendrey Bonaventúrát, ének- és zenetanár zeneszerzőt, kiváló karvezetőt, aki akkor a házfőnök volt. Azon az éjszakán, amikor a többieket elhurcolták, nem tartózkodott Miskolcon, de utána csatlakozott a rendtársaihoz. P. Beck Pál hittanárt, a környékbeli gimnáziumok, iskolák hitoktatóját, Moksó Gilbert teológust, Polonkai Arnold novíciust, Mézinger Ferenc novíciust és volt orgonista, kántor, sekrestyés is, akiket éjjel felpakoltak a teherautóra. Egy ideig internálótáborban voltak, de sikerült a jezsuita provinciálisnak, aki egy ideig szabadlábon volt, elintézni a hatóságokkal, és a püspöki kar is közbelépett, hogy szétoszlassák ezeket a táborokat, és a szerzetespapokat elhelyezték plébániákon. Volt, aki kántor lett, vagy sekrestyés, tehát kezdetben nem működhettek, mint papok. De aztán jöttek a letartóztatások, elsősorban azokat fogták le, akik fiatalokkal foglalkoztak.

Most a szentmisében majd imádkozunk az üldözöttekért, hiszen az arab országokban, a Közel-Keleten, Egyiptomban most is csak azért, mert Krisztus-hívő keresztények, gyilkolják őket. Ahogy Ferenc pápa mondta, már folytonos az egyházüldözés. Rájuk gondoljunk és azokra, akik meghaltak. Most a rendtársaimra is gondolok, akik kikerültek a börtönből, de olyan tanúságtétel hangzott el tőlük, szinte isteni kegyelemnek tartották, hogy Krisztusért szenvedtek a börtönben. Titokban miséztek, vécépapírra írták a miseszövegeket, én is láttam egy ilyen „Misszálét”. Imádkozzunk az üldözöttekért és azért, hogy a hatalmasok politikája valamiképp megváltozzon.

– Köszönjük Ferenc atyának ezt a történelmi léptékű megemlékezését – mondta Mikolai Vince KÉSZ-elnök az ünnepi beszéd után – és most következzék a koszorúzás. Alatta a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium kamarakórusa énekel.

Az emléktáblánál a Minorita Rend Árpád-házi Szent Erzsébet Rendtartományának tagjai, a Ferences Világi Rend képviselői és a KÉSZ miskolci csoportjának tagjai koszorúztak. Az ünnepség után következett a szentmise, amit szintén P. Szabó Ferenc jezsuita atya mutatott be Mikolai Vince atya koncelebrálásával.

Engedjük az Isten akaratának teljesülését – Pappá szentelésük előtt bemutatkoztak Miskolcon az egri diakónusok

Immár évtizedes hagyomány, hogy azok a diakónusok, akik pappá szentelésük előtt állnak, ellátogatnak Miskolcra szemináriumi elöljáróikkal együtt, hogy bemutatkozzanak a Miskolci Esperesi Kerület papjainak. Idén dr. Sedon László kanonok, hejőcsabai plébános volt a házigazda. Buda Péter szemináriumi rektorral együtt Maksó Péter és Holló Gábor diakónusok jöttek el június 1-jén Miskolcra.

A város papsága az itt működő szerzetesekkel, jezsuitákkal, Szent Ferenc Kistestvéreivel együtt koncelebráltak Buda Péter rektorral azon a szentmisén, amelyen szentbeszéd helyett a két diakónus számolt be hivatása történetéről. Előbb azonban a rektor beszélt arról, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Egerben rendezték meg az országos kispaptalálkozót. Nagy öröm volt a több mint 200 kispap jelenléte az egri bazilikában. Ez nagy számnak tűnik, de ha elosztjuk az egyházmegyék számával, aztán ezt a számot továbbosztjuk hattal, a hat évfolyamnak megfelelően, bizony az jön ki, hogy egyházmegyénként egy-egy évfolyamon két kispap tanul. Jelenleg az egri szemináriumban 28 kispap készül hivatására, közülük 15-en az egri, tízen a debrecen-nyíregyházi, ketten a váci egyházmegyéhez tartoznak, egy kispap pedig a munkácsi egyházmegyéből jött.

Maksó Péter egy mátrai községben, Hasznoson született, abban a faluban, ahol 1947-ben megjelent a Szűzanya. Ezért is érthető erős kapcsolata, tisztelete a Szent Szűz iránt. Érettségi után gyengeáramú villamosmérnöki diplomát szerzett, és ebben a szakmában dolgozott, majd Olaszországba került, ahol évekig síoktatóként tevékenykedett. Istenkapcsolata azonban ez idő alatt is töretlen maradt, de a papi hivatásra sokáig nem gondolt. Végül még világiként beiratkozott a Sapientia Szerzetesi Főiskolára, teológiát tanult, majd egy hivatástisztázó lelkigyakorlat után jelentkezett a szemináriumba. Mind elmondta, Balog Gyula kanonok, újdiósgyőri plébánosnak döntő szerepe volt abban, hogy végül igent mondott Isten hívó szavára. A főiskolai tanulmányokat beszámították, így a szemináriumban töltött négy év után szentelik.

Holló Gábor Egerben nevelkedett, vallását gyakorló, hívő családban. Érettségi után nem volt különösebb elképzelése a pályaválasztást illetően, de mert az idegen nyelveket szívesen tanulta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jelentkezett anglisztika szakra. Két év után itt érezte meg a papság utáni vágyat. Az egyetemen sok békétlenség, nyugtalanság után gondolt rá, hol tehetné le élete terheit. Tagja volt az egyetemi ifjúsági közösségnek, de a kollégium kápolnája volt az a hely, ahol sikerült személyes kapcsolatba lépni Istennel, s a napi beszélgetés hozta meg számára az elhatározást, vállalja a papi hivatást, jelentkezik a szemináriumba.

Mindketten beszéltek arról, hogy próbáltak ellenállni a gondolatnak, féltek a magánytól, a papi élet nehézségeitől, végül döntöttek: engedjük az Isten akaratának teljesülését. Mindkettőjüket június 17-én szenteli pappá az egri bazilikában dr. Ternyák Csaba érsek.

„Személyes találkozás csak a jelenben lehetséges…” – P. Vízi Elemér SJ látogatása

A Jézus Társasága tartományfőnöke minden évben sorra látogatja a jezsuita műveket. A rend egyik legnagyobb műve a mi iskolánk, ahová Elemér atya most először látogatott el provinciálisként. Hétfőn az első órában, a 10 és 11. évfolyam diákjai a kollégium kápolnájában gyűltek össze, hogy találkozzanak és beszélgessenek a jezsuita tartományfőnökkel. Kedden a tartományfőnök az iskolával ismerkedett, a délutáni értekezleten pedig a tanári kar vendége volt.

A részleteket itt olvashatják el.