Az volt az ideálom, hogy radikális szerzetesi életet éljek – Interjú Bogdan atyával

Folyó év január 20-án, vasárnap a zsúfolásig megtelt arad-belvárosi római katolikus templomban 10.30 órakor kezdődött plébániai nagymisén tartotta ezüstmiséjét p. Bogdan Adamczyk, lengyelországi minorita szerzetes, aki több évig plébánosként szolgált Aradon, ahol a hívek manapság is a szeretett, magyarbarát Bogdan atyaként emlékeznek rá. A szertartás után kissé rendhagyó módon, de sikerült elbeszélgetnünk vele.

– Kedves Bogdan atya, hol, mikor születtél, gyermekkorodban milyen vallásos nevelést kaptál?

– 1965. július 13-án Limanowában, a Krakkótól 70 kilométerre, délre fekvő kisvárosban születtem. Vallásos családban nevelkedtem. Édesapám a Nowa Huta-i Kohászati Kombinátban dolgozott, míg édesanyám a háztartást vezette. Gyermekkori élményeim is erősen meghatározták felnőtt életemet. A szülői példából a keresztény erények gyakorlása, a vallási gyakorlatokhoz való hűség, a szerénység, a szorgalom, a munka szeretete meghatározóak voltak számomra. Olyan eseményről azonban, ami vallási áttörést, vagyis megtérést eredményezett volna, nem tudok beszámolni abból az időszakból. Isten akkor lépett be az életembe, amikor 17 évesen erősen megéreztem az Ő jelenlétét. Akkoriban éltem meg a megtérésemet, illetve a hitemet tudatosítottam magamban, és elkezdtem tudatos, vallásos keresztény életet élni. Amikor Isten felajánlotta nekem a keresztény élet lehetőségeit, annak minden gazdagságával, egyből döntés elé állított, a segítségét is felajánlva, és meghívott a nagy kalandra, melyet a szerzetesi élet jelent. Ezen az úton, a családomon kívül döntő szerepet töltött be a „Világosság és Élet Mozgalomban” való tagságom: az elmélkedések, az imádságok, a vallási élmények és a közösséghez tartozás tapasztalata. Annak ellenére, hogy a ciszterciták vezette plébánián és annak közösségében nőttem fel, nem azt az életformát választottam, hanem a számomra akkor még ismeretlen és rejtélyes ferences életet.

Mikor és miért döntöttél a papi és szerzetesi szolgálat mellett?

– Még a ciszter plébánián egyszer minoritákkal találkoztam és ez a találkozás a gondolataimat és a jövőmet a ferences útra irányította. Az volt az ideálom, hogy radikális szerzetesi életet éljek, és ezt a minorita kolostor vastag falai között reméltem megtalálni. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mit jelentenek a fogadalmak, de Istenbe vetett bizalommal és a szentek – különösen Szent Maximilián Kolbe – példamutatásával irányítást és segítséget kaptam. Bekövetkezett a boldog nap, amikor 1986 szeptemberében felvételemet kértem a minorita rendbe.

Hol jártál szemináriumba, és mikor kerültél kapcsolatba a magyar tartománnyal?

– A középiskola befejezése után jelentkeztem a minorita rendbe Krakkóban, amelyet egyéves noviciátus követett. Annak letelte után 1987–1991 között Krakkóban végeztem el a teológiai képzést. 1991. július 15-én jöttem Magyarországra, ugyanis a rend magyarországi tartományfőnöke megkérte a lengyel provinciálisokat, hogy segítsenek újraéleszteni a magyarországi minorita rendet. Itt szeretettel fogadtak minket a magyar testvérek, akik már 1990-ben visszakapták rendházukat. Ők voltak, akik a kezdeti nehézségekben segítő karjukat nyújtották nekünk. Rövid nyelvkurzus után az egri szemináriumba kerültünk, ahol szembesültünk a nyelvi nehézségekkel és az intézmény követelményeivel. Itt még két éven keresztül folytattuk teológiai tanulmányainkat, egészen 1993 júniusáig.

Mikor, hol szenteltek pappá, milyen elképzelésekkel kezdted a szolgálatot?

– A teológiai tanulmányok befejezése után, 1993. június 20-án Miskolcon szentelt pappá dr. Seregély István egri érsek. Primiciás képem mottója ehhez kapcsolódik, ez jellemzi életemet: vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked (Ter 12, 1.). Minden papi hivatásra igaz ez, de különösen érvényes a misszionáriusok életében, akik külföldön teljesítenek szolgálatot. Ennek a mottónak a jegyében szeretném földi életemet úgy rendezni, hogy Isten és a rendi elöljárók akarata szerint ott teljesítsek szolgálatot, ahol a legnagyobb szükség van rám.

Hol kezdted el a magyarországi szolgálatot?

– A szentelés után Nyírbátorba, az első helyemre kerültem, amely a tapasztalatszerzésre és a nyelvi ismeretek bővítésére kitűnő alkalmat adott. Mindig nagy szeretettel gondolok a nyírbátori hívekre, akik nehéz pillanataimban szeretettel vettek körül. A következő állomásom Miskolc volt, ahol öt évet töltöttem el, és a lelkipásztori munka széles skálájával ismerkedtem meg. Előbb káplán voltam, majd plébánosnak neveztek ki abban a városban, ahol eddig a legtöbb ideig szolgáltam. Itt is nagy szeretettel vettek körül a hívek, és a gondoskodás palástját terítették rám. Különösen a Képviselőtestületnek és a Rózsafüzér Társulatnak tartozom hálával és köszönettel, akikkel szoros kapcsolatot sikerült kialakítanom. Innen 2000 augusztusában helyeztek át Egerbe, ahol a híres műemléktemplom plébánosa és házfőnöke is lettem.

– Hogyan emlékezel vissza az aradi szolgálatodra, a híveidre?

– 2001. október 22-én érkeztem Aradra, hogy az itteni minorita közösség vezetője legyek. Három hónap múlva, 2002 januárjában az arad-belvárosi plébániatemplom plébánosa is én lettem. A házfőnöki teendők alól a tartományi választó káptalan 2004. március 1-jétől felmentett. A plébániát még a következő év júniusáig vezettem, azután visszatértem az anyatartományba. Négy boldog évet töltöttem Aradon. Úgy érzem, hogy ezek az évek nemcsak nekem voltak fontosok, hanem az egyházközségnek is. Az akkori egyháztanáccsal sok mindent megvalósítottunk. Ezek közül csak hármat említenék meg. 2003-ban megünnepeltük a minoriták letelepedésének 300-ik és a templom építésének 100-ik évfordulóját. Ünnepélyes keretek között fogadtuk Páduai Szent Antal ereklyéit és megéltük a főpásztor kánoni vizitációját. Ezeknek az eseményeknek a lelki gyümölcsei sokáig erőt adtak a további küzdelemhez. Két embernek szeretném különösképpen megköszönni a támogatást és a segítségnyújtást: pater Bíró Antal ferences barátnak, aki évekig német és magyar miséken szolgált, és Konrád testvérnek, aki a papi és szerzetesi élet megélésének példáját nyújtotta nekem. Ők már mindketten az Úr színe előtt vannak.

Miután innen elkerültél hol, milyen témakörben doktoráltál?

– Húsz éven keresztül Magyarországon szolgáltam. Ebben az időszakban, 2008–2010. között négy alkalommal konferenciák kerültek megrendezésre Isten szolgája P. Kelemen Didák és Adalberto Topoliński atya tiszteletére. A konferenciák célja többek között az volt, hogy megismertesse a XVIII. és a XX. századi két minorita szerzetesének az életét, századokon átívelően is meghatározó jelentőségű munkásságuk példamutató értékeit és hogy felfedezzük azt, amit aktuális üzenetként mondhatnak jelen korunkban a XXI. század emberének. A konferenciák nagy érdeklődést keltettek bennem, annak eredményeként elhatároztam, hogy tudományosan is szeretnék foglalkozni ezzel a témával. 2014-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem PhD-t. A doktori disszertációt Isten szolgája, Kelemen Didák boldoggá avatásáról, „Isten Szolgája P. Kelemen Didák életének és tetteinek recepciója” címmel írtam. Legfontosabb, a külhoni magyarság szolgálata.

– Szolgáltál a felvidéki magyaroknál is. Náluk milyen élményeket szereztél?

– 2011-ben befejeztem a szolgálatomat Magyarországon és egészségi okok miatt visszamentem a Krakkói Tartományba. Ott műtéten estem át, aztán a betegszabadságot Rómában, a Generális Házban töltöttem. Nyelvet tanultam, mert a nyelvismeretre szükség volt, hiszen a doktorátushoz még egy nyelvvizsgát le kellett tennem. Így az olasz nyelvet választottam. Ezen kívül, a Generális Levéltárban anyagot gyűjtöttem a doktori disszertáció megírásához. Az egyéves római tartózkodás után eldöntöttem, hogy magyar szolgálatomat a felvidéki Imregen szeretném folytatni. Erre volt igény, mert a magyar ajkú imregi híveknek már egy ideje nem volt lehetőségük magyar miséken rendszeresen részt venni. Ottani szolgálatom alatt fejeztem be a doktorátust, amelyet 2010-ben a Pázmány Péter Keresztény Egyetemen kezdtem el. Ezenkívül Szlovákiában a magyar harmadrendi közösségekkel foglalkoztam. Szolgálatomnak harmadik fontos tényezője a szórványban élő magyarok között végzett lelkipásztori munka volt. A ferences lelkiséget és az aradi vértanúk kultuszát addig terjesztettem, amíg az imregi szlovák kolostorban a rendi vezetőség meg nem változott, ezért a továbbiakban az ilyen jellegű munka végzése akadályokba ütközött.

– Miért szűnt meg a Szent Erzsébet magyar tartomány, annak a hívei most hova tartoznak?

– 1989-ben a generális atya Tóth Alajost nevezte ki az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő magyar provincia főnökévé. A Rend 1990. június 30-án visszakapta miskolci rendházát. A Rend paphiánnyal küzdött, ezért a lengyel provinciáktól kért segítséget. Így kerültek Magyarországra lengyel kispapok, akik az egri szemináriumban folytatták tanulmányaikat. Sajnos, a kezdeti növekedés után a közösség létszáma szisztematikusan fogyott. A testvérek elhalálozása és a rendi közösségek elhagyása miatt létszámuk minimálisra csökkent, így 2018. október 28-i dekrétumával Marco TASCA, Rendünk generális minisztere eltörölte az Árpád-házi Szent Erzsébet Magyarországi és Erdélyi Rendtartományt. Közel hároméves átalakulási folyamat után a Generális elöljárók döntése alapján a Gdański Tartománnyal közös vezetés alá került a Magyar- és az Erdélyi Tartomány. A magyar közösség vezetésével Paweł atyát bízták meg.

– Lélekben hogyan készültél az ezüstmisédre, azt miért éppen Aradon tartottad?

– 25 év nem nagy idő a történelemben, annál többet jelent egy ember életében. A pap, bármennyire is magányos embernek látszik, nem ünnepelhet egyedül. Hívott és küldött ember ő, és hivatását másokért kapta. Hálát adok Istennek a 25 évért, amelyben megtapasztaltam az Ő jóságát, szeretetét. Elsősorban nem a sikerekért kell hálát adni, mert a papi élet legfőképpen szolgálat. Köszönettel tartozok Istennek a hűség kegyelméért, és a hitben való megmaradásomért. Köszönöm a Mindenhatónak, hogy megajándékozott a papi és a szerzetesi hivatás kegyelmével, és eddig megtartott hivatásomban. Köszönöm a sok örömet, amelyet a szenteléssel és a lelkipásztori élettel adott nekem. Jubileumi szentmisét nemcsak Aradon tartottam, hanem eljutottam a legtöbb helyre, ahol papi szolgálatot teljesítettem.

Most hol szolgálsz, milyen jövőbeli terveid vannak?

– 2018. november 5-én érkeztem Miskolcra. Egyelőre itt szolgálok. A lelkipásztori munkában segítek, próbálom tehetségemet a tudományos munka területén is hasznosítani. Itt, azaz magyar földön élő testvéreknek akarok szolgálni, ott, ahol a Rendnek az érdeke azt a legjobban kívánja, amíg szükség van itt rám. Visszatérve Magyarországra, személyes terveim voltak, illetve a munkámmal kapcsolatos terveim, nemcsak a napokban közzétett könyvvel – Adalberto (Wojciech) Topolinski élete és műve levelek tükrében. Ezenkívül rendtörténettel foglalkozom, és elkezdtem annak a megírását. A kutatásaim során kialakított kapcsolatok és a magyarországi lengyelekhez fűződő kapcsolataim inkább a magyarországi szolgálatot helyezik kilátásba.

– Visszajönnél-e Aradon szolgálni?

– Amint mondtam, a rendi testvéreimnek jöttem segíteni nehéz helyzetükben. Természetesen mehetek Aradra is, ha a helyzet azt diktálja. Előbb azonban szeretném a gyenge egészségi állapotomat rendbe hozni, ezt pedig Magyarországon tudom a leghatékonyabban megtenni. Közel tíz éve több műtéten estem át, és annak hatását, sajnos a mai napig érzem, de minden Isten kezében van. Gondolataimat szeretném Bíró atya szavaival zárni, aki 2017-ben – halála előtt – pappá szentelésének 76. évfordulóját ünnepelte. Pappá szentelési miséjén a felszentelő Márton Áron püspök atya azt mondta: „Nem elég az oltárhoz jutni, ott is kell maradni!” Ezt a hűséget és a hitben való megmaradást kívánom magamnak és rendi testvéreimnek! – Úgy legyen! Fogadalmad teljesítéséhez adjon neked Isten további lelki erőt és egészséget! Köszönöm a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!

Michael August Blume apostoli nuncius a Miskolci Egyházmegyében tett látogatást

A szentszéki követet január 31-én, délután Orosz Atanáz és az egyházmegye papsága fogadta az Egyházmegye székházában. Blume érsek előadás közben, balról Sivadó Csaba Az apostoli nuncius Atanáz püspök meghívására érkezett a Miskolci Egyházmegyébe az év első papi rekollekciójára, ahol az egyházmegyében szolgáló áldozópapokkal, tisztelendő asszonyokkal és diakónusokkal találkozott, és osztotta meg missziós és evangelizációs tapasztalatait az egyházmegyei klérussal.

Blume érsek, Atanáz püspök a kápolnában

A találkozó a Székház kápolnájában végzett vecsernyével kezdődött. Az amerikai születésű szerzetes-érsek előadása előtt bemutatkozva pályájának legfontosabb szakaszairól is említést tett. Magyar, rábaközi gyökereiről, szülővárosában végzett tanulmányairól, illetve plébániájáról, melyet az Egyesült Államokban letelepedett magyar közösség alapított mintegy száz évvel ezelőtt. Beszélt benini, togói, valamint ugandai apostoli nunciusként betöltött hivatali tapasztalatairól. Említést tett arról is, hogy 2004-ben Keresztes Szilárd püspök meghívására kis időre nemzeti kegyhelyünkön, Máriapócson is tartózkodhatott. Ez az alkalom volt az, amikor először lehetősége volt a görögkatolikus roma közösségekkel is találkozni.

Michael August Blume

A szentszéki nagykövet személyes tapasztalataira alapozva mutatott rá, mennyire fontos a szolgálatunkra bízottak megismerése. Ez az észak-magyarországi romapasztorációban is megszívlelendő, még akkor is, ha a nyelvtudás még egyedül nem a siker kulcsa. Többször utalt a nuncius Ferenc pápának Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítására, arra a törekvésre, hogy az evangélium megismerésének lehetőségét minden emberhez, a perifériákon élőkhöz is el kell vinni. A jelenlévő lelkipásztoroknak figyelmébe ajánlotta még a Szentatya tavaly kiadott Örüljetek és ujjongjatok kezdetű buzdítását is, különösen az életszentségre és misszióra, valamint az imádságra vonatkozó részeket. A nuncius másnap az általa celebrált csöndes szentmise után búcsúzott el a Miskolci Egyházmegyétől azzal a reménnyel, hogy néhány hónap múlva még visszatér oda.

Püspökök igehirdetésével ért véget az ökumenikus imahét Miskolcon

Ebben az esztendőben a belvárosi evangélikus templomban tartották Miskolcon az ökumenikus imahét záró istentiszteletét, amelyen a négy történelmi egyház püspökei hirdették az igét. Sorrendben Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, dr. Ternyák Csaba egri érsek, dr. Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök és dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Görögkatolikus egyházmegye püspöke imádkozott együtt a miskolci és környékbeli papsággal, lelkészekkel és a nagy számban megjelent hívekkel.

A bevezető imádságok és könyörgések után először Csomós József református püspök a 2Sám 1,13–17 alapján arról beszélt, hogy azok, akik ennek a hétnek a központi gondolatához, hogy az igazságra, és csakis az igazságra törekedj, összeválogatták a bibliai helyeket, úgy gondolhatták, hogy ezeket a sámueli helyeket azért választják be, mert olyanokról szól, akik törekedtek az igazságra. Abban is biztosak voltak, amit ebben a mottóban az a szó jelent, hogy csakis az igazságra törekedj, hogy egyféle igazság van. Ennek ezen a héten és ezen az estén komoly üzenete van, mert bármennyire szétszakadva él az egyház, liturgiánkban, hitvallásainkban bármennyire különfélék is lehetünk, Istennek csak egy igazsága van. Ezt az egy igazságot keresendő áll előttünk ebben a történetben minden szereplő. Emberek, akik törekedtek az igazságra, akik keresték és megtalálták az igazságot. Dr. Ternyák Csaba érsek Mt 15,21–28 evangéliumi szakaszának felolvasása után arról beszélt, hogy a kánaáni asszony Jézus Krisztus jelenlétében megbékélt és rátalált az igazságra. Az idei ökumenikus héten imádságainkat az igazság témája szövi át. Az igazság olykor Janus-arcú, mert mindenkinek megvan a maga igazsága, amelybe olykor könnyen belemerevedik és makacsul ragaszkodik hozzá. Hány emberi kapcsolat, hány házasság futott már zátonyra amiatt, hogy vannak, akiknek az igazság, a saját igazságuk a legfontosabb. Jézus azt mondja, azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Az igazság nem egy elvont fogalom, hanem maga Krisztus. Ezért mi, Krisztus-hívők az ő személyében találtunk rá az igazi igazságra. Minél jobban megismerjük és szeretjük őt, annál közelebb járunk az igazsághoz és annál inkább képesek vagyunk arra, hogy legyőzzük önzésünket, szűkkeblűségünket és úgy lépjünk fel, mint az igazság egyedüli birtokosai. A kánaáni pogány asszony története rámutat arra, hogy az igazság nem egy statikus, merev valóság, és az igazság felismerésében lehet és kell is fejlődni, el lehet benne mélyedni. Még Jézus Krisztus is, aki maga volt az igazság, így tett. Maga a Mester ad nekünk példát arra, hogy ha megtaláltuk az igazságot, azzal nem elégedhetünk meg, és akkor ez az igazság kategóriáitól elvezet bennünket a szeretet dimenzióiba. A Zs27 (26.) 1–4 alapján dr. Lackner Pál evangélikus püspök arról beszélt, jól tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van. Ezek a dogmatikai igazságok azok, amelyeken a felekezeti konfliktusok legelvakultabb szakaszában sem vitatkoztunk. Ebben mindenki egyetért. Az ember mégis úgy gondolja, vannak olyan helyek, az Istennek dedikált épületek, ahol sokkal közelebb kerülünk hozzá, a hely, vagy a többi, ott megjelent ember miatt. Az Úr házában azt érezzük, itt még inkább átélhető minden. A vele való közösség, az a tudat, amiről a zsoltár eleje szól, hogy ő a világosság, a segítség, az erő, a békesség. Az a tudat, hogy nem a véletlenek sajátos szerencsés, vagy szerencsétlen egybeeséseként élünk ott, ahol élünk és futjuk azt a pályát, amit futunk, hanem van egy célunk, hogy Jézuson keresztül eljussunk az Atyaisten országába. Ha a keresztyén ember Atyaként tekint az Istenre, akkor bízhat is benne annyira, hogy tudja, hogy ő vezet. A békétlenség a mai, modern világban is jelen van, de Isten nem a földi lét 70, vagy 80 esztendejére ígért nekünk békességet, világosságot, hanem önmagához hív. Dr. Orosz Atanáz görögkatolikus püspök Jn 8,12–20 szakasza alapján arról beszélt, hogy Jézus a lombsátor ünnepének zárónapján bejelentette: én vagyok a világ világossága. Ez a mondat a csipkebokornál elmondott szavakat eleveníti fel: Én vagyok!, jelentkezett Isten, és a lombsátor ünnepén, mint világosság mutatkozik be a megtestesült Ige. Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. Élmény volt számunkra ezen a héten együtt imádkozni, Urunk, Jézus Krisztus fényében. A Mindszenti-templomban őrzik a miskolc-belvárosi ökumenikus húsvéti gyertyát, amelyet itt, most, a keresztelőkúton láthatunk. Ennek a gyertyának a fénye Jézus Krisztus ragyogó jelenlétét sugározza mindnyájunk felé. Meggyőz bennünket arról, hogy sötét pillanatainkban is jelen van a mi megváltó Krisztusunk, aki maga a világ világossága. Az idei imahéten kötelez bennünket az igazság. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mi Miskolcon nemcsak ennyien vagyunk. Vannak testvéreink, akik ezen a napon is sötétben maradtak. Akik itt együtt imádkozunk, küldetésünk van minden testvérünk felé. Adjuk tovább örömünket, vigyük a gyertyát, a fényt sötétben maradt embertársaink felé. A hitvallás és a könyörgések után a püspökök áldásával zárult az imahét miskolci istentisztelete, amelyen a templom Luther-kórusa működött közre.

70 éve kezdődött a görögkatolikus egyház felszámolása Kárpátalján

Hetvenedik évfordulója annak, hogy Puskás László atyát letartóztatták, s ezzel megkezdődött a kárpataljai görögkatolikusok üldözése. Puskás atya a szabaduláskor Fia, Puskás László atya és unokája Jankáné Puskás Bernadett tisztelendő asszony készítette összeállításból olvashatnak részletet: 1949 elején indult meg a kárpátaljai görögkatolikus egyház üldözésének második, az ellenséges szándékok szerint a teljes megsemmisítésig tartó radikális szakasza.

Hogy példát statuáljon, a bolsevik hatalom az egyházának elhagyását és a pravoszláv egyházba való átlépést elutasító, legközismertebb városi papok letartóztatásával kezdte a folyamatot. Elsőként 1949. január 20-án, este 23 órakor Puskás László áldozópap, püspöki tanácsos, az ungvári székesegyház lelkésze lakásán jelentek meg a KGB munkatársai január 19-én kelt letartóztatási paranccsal. Hajnali 4 órára végezve a házkutatással és a lefoglalt ingóságok jegyzékével, letartóztatták, és még aznap, január 21-én 13 órakor, majd este 21.45 órától 23.20-ig maga a nyomozó osztály főnöke, Akszjonov alezredes folytatta le első kihallgatását. Ezt március közepéig még tizenöt további kihallgatás követte, majd a koncepciós per lefolytatása után, 1949. március 28-án hozott ítélettel 25 év javító-büntető munkatáborokban való elzárásra, továbbá öt év jogaitól való megfosztásra és a tulajdonában levő vagyon elkobzására ítélte. A dzsezkazgáni láger rézbányájában dolgozott, majd szívbeteg munkaképtelenként rokkantlágerbe kerül. Puskás László atya a GULÁG-ról megroppant egészséggel szabadult Sztálin halála után, 1956-ban. A lágerben szerzett súlyos betegségének következtében 1969. április 27-én halt meg. Részlet a KGB kihallgatási jegyzőkönyvből: „Válaszoljon, önnek személy szerint, mit diktált a lelkiismerete és vallási meggyőződései a görögkatolikus és a pravoszláv egyház egyesülése kérdésében? Válasz: Lelkiismeretem és vallási meggyőződéseim azt sugallták nekem, hogy életem végéig hűnek kell maradnom görögkatolikus hitemhez.”

Utolsó útjára kísérték Seregély István érseket Egerben

Seregély István nyugalmazott egri érsek temetése január 8-án délelőtt volt az egri Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyházban. Lelki üdvéért koporsója előtt elimádkozták a dicsőséges rózsafüzért, majd szentmisét mutattak be. Ezt követően helyezték el földi maradványait a bazilika altemplomában. Seregély István gyászszertartását Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezette. A szertartáson a rokonság mellett részt vettek az MKPK tagjai és Michael August Blume apostoli nuncius, hazai és külföldi püspökök, számos pap, valamint Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Habis László, Eger polgármestere és Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott is.

Erdő Péter bíboros, prímás mondott beszédet „Ne nyugtalankodjék szívetek!” – olvastuk az evangéliumban. János evangéliumában ez a szakasz Jézus búcsúbeszédének első részét tartalmazza. A tanítványok érzik, hogy Jézus a halálra készül. Érzik, hogy el kell válniuk egymástól. Jézus pedig kinyilatkoztatást ad életről és halálról. Megjelöli az ember végső hivatását. Hiszen elmondja, hogy ő az Atyához megy és helyet készít tanítványai számára. A búcsúzásban tehát ott rejlik a viszontlátás reménye és a meghívás, hogy mindnyájan együtt legyünk az atyai házban, vagyis az örök boldogságban. A cél tehát világos a tanítványok előtt. De hogyan juthatunk oda? Ez az a kérdés, ami a túlvilági életben hívő és reménykedő emberiséget kezdettől fogva gyötörte. Talán attól függ a halál utáni boldogságunk, hogy épségben megmarad a bebalzsamozott testünk és eltemetnek velünk mindent, ami a földi élethez szükséges? Vagy Kháron ladikján kell átkelnie a Léthe vizén a megholtaknak, és hogy az út szerencsésen sikerüljön, nem árt obulusként egy pénzdarabot is vinni magunkkal, mert különben azt a bizonyos révészt a nagy és végső utazáskor nem lesz aki megfizesse? Vagy állapítsuk meg az Ószövetség régebbi szerzőivel, hogy bármennyi vagyont gyűjt is az ember életében, a végén mégis kevésnek bizonyul ahhoz, hogy halált ne lásson? Jézus a tanítványok aggódó kérdésére azt válaszolja, hogy ismerik az utat az Atya házába. Ez pedig nem valami szövevényes és részletes törvénykönyv vagy útikalauz, hanem maga Jézus Krisztus személyesen. Itt is találkozunk Jézus személyének titkával. Mert nincs az az ember, aki a helyes élet és az örök boldogság biztos útjaként nem valamilyen tanítást jelöl meg, hanem a saját személyét. Jézusnak ez a mondása istenségének titkát villantja fel. Bizalmat és odaadást kíván a saját személye iránt.

Veres András, az MKPK elnöke beszédében kiemelte: az elhunyt főpásztor húsz éven keresztül volt tagja a testületnek, tizenöt évig elnökként. Az egyik legmozgalmasabb időszakban, amikor a politikai változások új lehetőségeket és feladatokat teremtettek, az újjáépítés és a lelki növekedés új útjait. Seregély érsek sokszor erején felül dolgozott az egyházi és vallási élet újjáépítésén. Sokat tanulhatunk munkásságából, mert mindennél jobban szerette Egyházát, ebben példaként állt előtte Szent II. János Pál pápa, akivel hasonló sorsban osztozott: ő is korán elveszítette édesanyját, s a Szűzanya oltalmát kereste. Az Egyház feltétel nélküli szolgálata jellemezte életét, példát adva mindenkinek.

Ternyák Csaba az Egri Főegyházmegye 80. főpásztorának utódaként köszönetet mondott mindazoknak, akik az elhunytat elkísérik utolsó útján. A főpásztor felidézte: mikor Seregély István érsek átadta a kormányzást, tele volt lendülettel, s ez szinte a végsőkig kitartott. Írásai, könyvei jelentek meg, lelkigyakorlatokat tartott, és a Szent István Rádióban is rendszeresen megszólalt. Kötelességtudó volt, ugyanakkor semmit nem tekintett magáénak. Sokszor mondta: minden a Gazdáé, vagyis Istené. Szent Szilveszter napján meghívót kapott a mennybéli püspöki konferenciára, ahol hetvenkilenc egri elődjével találkozik. A földi leltárt a történészek végzik el, de a Gazda azt mondja: „Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a főszékesegyház kupolája alatt felállított ravatalnál mondott áldást, ezt követően a főpásztorok temetkezési helyén, az altemplomban helyezték örök nyugalomra Seregély István volt egri érsek földi maradványait.

Tekintse meg Balogh Ferenc képgalériáját.

Lengyel minoriták ezüstmiséje Miskolcon

A miskolci Nagyboldogasszony-templomban szentelte pappá 1993. június 19-én dr. Seregély István egri érsek Bogdan Adamczyk és Pawel Cebula lengyel minoritákat. Most, december 9-én ugyancsak a miskolci templomban tartották az azóta is Magyarországon szolgáló atyák ezüstmiséjüket. Tanulmányaikat Lengyelországban kezdték meg, majd az utolsó éveket már az egri szemináriumban végezték el, s kerültek szentelésük után mindketten a miskolci minorita templomba.

Az ünnepi szentmisén Szalkai Z. József OFM Conv. plébános köszöntötte őket, továbbá Michal Bartosz Muszynskit, az egri Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium rektorát, aki a két ünnepelt kérésére a szentbeszédet tartotta, és a miskolci papság megjelent képviselőit. Megemlítette, hogy külön hálás a jó Istennek azért, hogy abban a történelmi helyzetben, amelyben a magyar tartomány van (az alacsony létszám miatt a tartományt egyesítették a lengyel, Gdanski tartománnyal, így annak tartományfőnöke vezeti a magyar tartományt is), együtt szolgálhatják a jó Istent és a plébánia híveit. Válaszában Bogdan atya arról beszélt, hogy az elmúlt 25 évből mindketten nagyjából 10–10 évig szolgáltak ebben a templomban, ezen a plébánián. Megköszönte Istennek, hogy megmaradtak hűségben a hivatásukban, a hitükben, mert nem elég az oltárhoz jutni, ott is kell maradni. Megköszönte a híveknek azt a szeretetet, amellyel mindig körülvették őket. Megemlékezett két minorita atyáról, Kartal Ernőről és Tóth Alajosról, akik a rendszerváltás után újraindították a rend életét és őket is elindították papi, szerzetesi pályájukon.

– Az Isten 25 évvel ezelőtt kiválasztotta ezt a két szerzetest, meghívta papjai közé – mondta szentbeszédében Michal Muszynski –, s erre az eseményre két szempontból lehet figyelnünk. Az egyik Bogdan és Pawel testvér szempontja. Van egy híres lengyel papköltő, Jan Twardowski, aki mikor pappá szentelték, írt egy verset, aminek a magyar fordítását nem ismerem, ezért csak nyersfordításában idézem: a saját papságomtól félek, a saját papságomtól rettegek. A saját papságom előtt földre borulok. A saját papságom előtt letérdelek. Bogdan és Pawel atya tapasztalhatták azt, hogy mennyire nagy dolog az, hogy egy szegény ember tud szolgálni az Istennek. Ez mit jelent? Azt, hogy egy gyenge ember beül a gyóntatószékbe, és azt tapasztalja, hogy az emberek, akik odajönnek, hogyan szenvednek és kapják ezektől a gyenge emberektől a kiengesztelődést, hogyan kapnak egy új életet. Ugyanúgy, amikor prédikálnak, képesek megnyitni valakinek a szívét és adnak neki új reményt. Mindez azért, mert egyszer ők is azt mondták Isten hívó szavára, hogy igen, legyen a szavaid szerint, történjen az, amit te akarsz. De van egy másik szempont is, a miénk. A klérus kongregációja Rómában kiadott korábban egy direktóriumot, amely arról beszél, hogy kicsoda a pap, mi a feladata. Van benne egy mondat, ami engem nagyon megérintett: a pap Jézus jelenlétének szolgája. Jézus az egyház jegyese, ő, aki szeret bennünket, mindig köztünk akar lenni. De ehhez a jelenléthez kell egy konkrét jel, egy olyan ember, aki szolgál a keresztény közösségben. Szolgál az oltárnál, szolgál a gyóntatószékben. Ezért is adunk hálát testvéreinkért az Úristennek ebben a szentmisében. Dr. Takács János az egyházközség képviselőtestületének elnöke mondott köszönetet a két jubiláns atyának a Miskolcon töltött éveik munkájáért, és adta át ajándékaikat a szentmise végén, amelyen a templom Szent Ferenc-kórusa működött közre.

Könyvajánló – Dolhai Lajos: Csúcs és forrás

A könyv a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében született. Az olvasó 52 kérdést és választ talál a kezében lévő kiadványban az Eucharisztiáról. A kérdések száma azt sugallja, hogy legalább az utolsó előkészületi évben minden vasárnap olvassunk el egy kérdést és választ. Ha ezt megtesszük, akkor egyre jobban fogjuk érteni és értékelni az Eucharisztiát, mint keresztény életünk egyik fő forrását. A kérdések és válaszok első fele az Eucha¬risztia teológiájára vonatkozik, a második rész pedig a szentmise liturgiájával kapcsolatos gyakorlati-teológiai szempontokat tárgyalja.

Tartalomjegyzék: Előszó. 1. vasárnap: Az Eucharisztia elnevezései. 2. vasárnap: Az Eucharisztia mint a szentségi üdvrend központja. 3. vasárnap: Az Eucharisztia mint a keresztény beavatás csúcspontja. 4. vasárnap: Miért fontos az Egyház számára az Eucharisztia? 5. vasárnap: Az Eucharisztia keresztény életünk forrása. 6. vasárnap: Az Eucharisztia ószövetségi előképei. 7. vasárnap: Hogyan történt a zsidók húsvéti vacsorája? 8. vasárnap: Pál apostol tanítása az Eucharisztiáról. 9. vasárnap: Miért fontos János apostol tanítása az Élet kenyeréről? 10. vasárnap: Mit tudunk az első keresztények Eucharisztiájáról? 11. vasárnap: Mikor ünnepelték az ősegyházban az Eucharisztiát? 12. vasárnap: Melyek a legfontosabb ősegyházi iratok az Eucharisztiáról? 13. vasárnap: Mit tanított Luther Márton Krisztus eucharisztikus jelenlétéről? 14. vasárnap: Mit tanított Kálvin János a szentmiséről és az Oltáriszentségről? 15. vasárnap: Íme, hitünk szent titka! 16. vasárnap: Az Eucharisztia: áldozat, lakoma, jelenlét. 17. vasárnap: A szentmise mint lakoma. 18. vasárnap: Az Eucharisztia az eszkatologikus lakoma előképe. 19. vasárnap: A szentmise mint áldozat. 20. vasárnap: Az Eucharisztia áldozat jellege hogyan tükröződik Jézus alapító szavaiban, gesztusaiban? 21. vasárnap: Miért mondhatjuk azt, hogy a szentmise az Egyház áldozata? 22. vasárnap: A golgotai áldozat és a szentmiseáldozat összefüggése. 23. vasárnap: Hogyan érthetjük meg Jézus szentségi jelenlétét? 24. vasárnap: Az epiklézis jelentősége a szentmisében. 25. vasárnap: Mit tanít az átlényegülés dogmája? 26. vasárnap: Mit jelent a transzfinalizáció és transzszignifikáció? 27. vasárnap: Miért fontos az Eucharisztia liturgikus teológiája? 28. vasárnap: Krisztus többféle módon van jelen a szentmisében. 29. vasárnap: A szentmise szerkezete. 30. vasárnap: Az igeliturgia jelentősége. 31. vasárnap: Jézus két asztalról táplál minket. 32. vasárnap: A szentmise könyörgései. 33. vasárnap: Mit jelképez a szentmisében a bor és a víz kehelybe öntése? 34. vasárnap: Az eucharisztikus imák jelentősége. 35. vasárnap: Az átváltoztatás szavainak elemzése. 36. vasárnap: A II. Eucharisztikus ima sajátosságai. 37. vasárnap: A III. Eucharisztikus ima sajátosságai. 38. vasárnap: A szent csend jelentősége a szentmisében. 39. vasárnap: Ite, missa est! 40. vasárnap: Csak felszentelt pap misézhet! 41. vasárnap: A hétköznapi szentmisék jelentősége. 42. vasárnap: Az elhunytakért végzett szentmisék fontossága. 43. vasárnap: Ki áldozhat? 44. vasárnap: Lehetséges-e az intercommunio? 45. vasárnap: A szentségi böjt jelentősége. 46. vasárnap: Az „egyszín” alatti áldozásban is a teljes Krisztus van jelen! 47. vasárnap: Lehet kétszín alatt is áldozni. 48. vasárnap: A kézbeáldozásról. 49. vasárnap: Miért fontos, hogy szent Útravalóval távozzunk a földi életből? 50. vasárnap: A szentségimádás. 51. vasárnap: A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok célja. (Kapható a kegytárgyboltokban)

A Szentszék új magyarországi nagykövete volt a Görögkatolikus Metropólia vendége

Ferenc pápa július 4-én az amerikai származású, magyar felmenőkkel is rendelkező Michael August Blume-ot nevezte ki a Szentszék magyarországi nagykövetévé. Michael nuncius úr alig néhány hónapja tölti be tisztségét Magyarországon, mégis bokros teendői közepette fontosnak tartotta, hogy Kocsis Fülöp érsek-metropolita meghívását elfogadva a görögkatolikusokat is meglátogassa. Így vett részt a hajdúdorogi első-székesegyház templombúcsúján, másnap pedig a Hiearchák Tanácsának ülésén.

Nem túlzás történelmi eseménynek nevezni 2018. november 25-ét Hajdúdorog életében; hiszen nem sűrűn érkezik Apostoli Nuncius a településre. Michael August Blume-ot Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya, Orosz Atanáz püspök atya, Szocska Ábel püspök atya, valamint a Debrecenben, Hajdúdorogon illetve annak környékén szolgáló papok fogadták a Szent Bazil Oktatási Központban Ez idő alatt az Istenszülő templomba vezetésének tiszteletére épült és felszentelt székesegyház is megtelt hívekkel, akik ezen a vasárnapon búcsúi ünnepre érkeztek. A különleges alkalmon a szentszéki nagykövet prédikált, gondolatait pedig azzal kezdte, hogy mennyire hálás a meghívásért, hiszen Apostoli Nunciusként először vesz részt görögkatolikus Szent Liturgián. „Afrika három országában, ahol az elmúlt 13 évben szolgáltam, nem volt túl sok keleti katolikus egyház. Itt Magyarországon ti sokan vagytok és vannak saját püspökeitek. Adjunk hálát ezért az Istennek Szent II. János Pál szavait idézve, aki úgy beszélt a keleti és nyugati egyházakról, mint két tüdőről, amellyel az Egyház lélegzik! Köszönetet mondunk Istennek, hogy ezen a szertartáson láthatjuk és érzékelhetjük, annak a kegyelmét, hogy Krisztusban egységben vagyunk Őszentsége Ferenc pápa vezetése alatt, akit Isten kegyelméből ma én képviselhetek itt.” – mondta a szentszéki nagykövet, majd Lukács evangéliumának szavairól folytatta az elmélkedést. „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” (Lk 10,38-42; 11,27-28) – kiáltott fel egy Jézust követő asszony, aki nagyon hamar megértette, hogy Isten áldása van Nagyasszonyunkon és az ő fián, Jézuson. „Mária az az új templom, aki saját testébe fogadja az Isten Fiát, és ezáltal az új Szentek Szentjévé válik, ahol az Isten Fia lakozik. Sőt, ez a különleges szerepe még a szülés után sem szűnik meg. Ő, mindig is Szűz Mária, az Isten anyja marad. Mind a mai napig folyamatosan közbenjár Fiánál mindazokért, akik hittel kérik őt. Számtalan módon fordulhatunk hozzá: a rózsafüzér imádságával, körmenetekkel, Szűz Mária kegyhelyeinek meglátogatásával és a napközben elmondott fohászokkal.” – fogalmazott Michael August Blume, ugyanakkor arra is rávilágított, hogy Isten igéjét hallgatva és azt tettekre váltva megkaphatjuk Isten kegyelmét. „Ez a mi nagy hivatásunk. Legyünk bár püspökök, papok, szerzetesek vagy családapák és családanyák, kétkezi munkások, tanárok vagy diákok, mindannyiunknak vágyakoznunk kell arra, hogy hallgassuk és tettekre váltsuk az Isten szavát. Minden alkalommal, amikor a templomba megyünk, akkor az Isten szól hozzánk az Ő Igéjén keresztül. Ugyanakkor figyelnünk kell az Isten szavára saját otthonainkban és családunkban is.(…)

Kérjük a mi Nagyasszonyunkat, hogy erősítse meg családjainkat a hitükben, adjon nekik bátorságot, hogy gyermekeket hozzanak a világra, gyermekeket, akik hallgatni fogják Isten Igéjét és tettekre váltják azt. Gyermekeket, akik közreműködnek abban, hogy megerősödjön ennek a nagyszerű nemzetnek, Magyarországnak a keresztény identitása! – zárta prédikációját az Apostoli Nuncius. A Szent Liturgia végén Kocsis Fülöp érsek-metropolita kifejezte örömét azért, hogy a pápa nagykövetét egy olyan történelmi helyen köszöntheti, ahol a legtöbbet tettek azért, hogy a katolikus egyházhoz tartozhassanak a görögkatolikusok, keleti rítusukat megőrizve. „Nuncius úr személyében ez az egység valóban láthatóvá, érzékelhetővé válik.” – hangsúlyozta Fülöp atya, és köszönetet mondott azért, hogy ilyen hamar időt szakított a látogatásra. Majd Horváth Zoltán, a hajdúdorogi Krisztus-katonák káplárja köszönte meg az apostoli nunciusnak, hogy ellátogatott arra a településre, amely a görögkatolikus hitélet leghűségesebb városa címet is magáénak tudhatja, hiszen az itt élők ősei küzdöttek legodaadóbban a magyar nyelvű liturgiáért, valamint az önálló egyházmegyéért. A szertartás körmenettel folytatódott, amelynek során hármas áldásnak lehettek részesei a hívek: Michael August Blume Apostoli Nuncius a templom bejáratánál latin nyelvű áldással szentelte meg az új harangtartó-szerkezetet, aminek cseréje, kormányzati támogatásból, mintegy hat millió forintból valósult meg. A berendezés az 1870-es évek óta szolgálta ki a három a harangot, így már megérett a cserére. Az egyházközség azonban a régitől sem vált meg, az esztétikailag még mindig szép szerkezet a templom udvarán kapott helyet. Folytatva a menetet a processzió a parókia épületéhez ért, amely mintegy 29 millió forintból újult meg. Új tetőszerkezetet kapott, kicserélték a nyílászárókat, szigetelték a lábazatot és napelemeket is felszereltek.

A következő állomás a Szent Bazil Görögkatolikus Óvoda épülete volt, ahol szintén nagyszabású felújítást végeztek, 163,5 millió forint értékben. Így az új tanévet már egy korszerűbb helyen kezdhették el a gyermekek. Az épület rekonstrukciója mellett jelentős mértékű eszközfejlesztés is belefért még a fölújításba, melynek keretében a mindennapi nevelési, gondozási, fejlesztési feladatok ellátását biztosító eszközökön, játékokon túl a berendezési tárgyak és informatikai eszközök pótlása vagy cseréje is megtörtént, megteremtve ezzel a mai kor igényeit kielégítő óvodai ellátás feltételeit. A projekt keretében az udvar rekonstrukciója is folyamatban van 2019. augusztus végi megvalósítással. Utóbbi két beruházás nagy részét a Hajdúdorogi Főegyházmegye Európai Uniós pályázaton nyert támogatásból finanszírozta. Az óvoda épülete előtt egy kis asztalkán volt az a 15 cserépkereszt, amelyet a Szent Lukács Szeretetszolgálat szakolyi otthonának lakói készítettek, s a megáldás után minden helyiségben ezeket helyezték el. A körmenet aztán visszaért a templomajtóhoz, s ott a negyedik evangélium elhangzása után áldással, himnuszokkal és ünnepi olajkenettel, azaz miroválással ért véget a szertartás. A közös ünneplés a gimnázium tornacsarnokában közös agapéval folytatódott. Több mint ötszáz ember ült együtt a pápai nunciussal, s ekkor Csige Tamás, Hajdúdorog polgármestere és Vasas Lászlóné, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal főigazgatója köszöntötte a magas rangú vendégeket.

Ezt követően a Szent Bazil Gimnázium igazgatója látta vendégül az intézményben a szentszéki nagykövetet, aki nem csak hazánk rendszerváltás utáni első egyházi alapítású iskolájának történetét ismerhette meg közelebbről, hanem az egyházmegyékben szolgáló papokat is. Michael August Blume nuncius úr Debrecenben zárta látogatását. Hétfőn közösen imádkozott az érsekségi dolgozókkal, majd a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház (Görögkatolikus Metropólia) legfőbb döntéshozó testületének ülésébe is bekapcsolódott. A Hierarchák Tanácsának tagjai a magyar görögkatolikus főpásztorok, köztük dr. Keresztes Szilárd érdemes püspök is. A megbeszélésen többek között szó volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület részletes feladatairól és a Görögkatolikus Metropólia részleges jogának papok által történő véleményeztetéséről. A Hierarcha atyák tárgyaltak még a diakónusokat és papnövendékeket érintő fontos kérdésekről, a papoknak és papnéknak szervezendő lelkigyakorlatokról. Mindemellett a Görögkatolikus Metropólia nyugdíjszabályzatának, valamint működési támogatásnak átgondolása is feladata volt ezen a napon a püspök atyáknak. Ezen kívül a metropóliai intézmények személyi kérdéseinek tisztázása mellett a 2019. évi metropóliai eseménynaptár jóváhagyása is megtörtént. Két hosszú, tartalmas nap után tért vissza a nuncius úr a hivatalába. Ő maga is kifejezte háláját, hogy beleláthatott a görögkatolikusok életébe, ígérve, hogy elődeihez hasonlóan, mint pápai követ ő is segíteni és támogatni fogja a Magyar Görögkatolikus Metropólia további fejlődését.

Boldogasszony – Vándorkiállítás a Miskolci Galériában

A Miskolci Galériában október 18-án nyitották meg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által Boldogasszony címen rendezett vándorkiállítást. A Kárpát-medence ötvenöt magyar művészének alkotásai – festmények, szobrok, rajzok, fotók – más-más módon, de ugyanazt ábrázolják: Mária és a Szent István által neki felajánlott ország, és a magyarság kapcsolatát. Több ismert művész – Aknay János, Cseh Tamás, Gyulai Líviusz, Hager Ritta, Jankovics Marcell, Kő Pál, Melocco Miklós, Makovecz Imre, Olasz Ferenc, Péreli Zsuzsa, Petrás Mária, Somogyi Győző – és mások alkotásai is megtekinthetők. 2015-ben indult el a budapesti Várkert Bazárból a Boldogasszony-kiállítás, Miskolc a 35. állomása a programsorozatnak.

A tárlatot szervező Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő szerint a kiállítás „füzérre fűzi a magyar közösségeket”, megvalósítva a nemzetegyesítést. A kárpát-medencei és a nagyvilág szétszórt magyar közösségeihez eljuttatni kívánt kiállítássorozat megszervezésével fel szeretnék mutatni „a nemzet megmaradásának zálogát jelentő keresztény hitet és értékrendet”, szeretnék továbbá „a ma is elevenen élő magyar összetartozást jelképező Mária-kultusz tudatosításával a nemzet újraegyesítését és Istenhez való közeledését szolgálni”. Kriza Ákos polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott, keresztény európaiságunkat és ezeréves magyar múltunkat egyaránt megidézi a tárlat. Ezek átörökítése minden nemzedék feladata. – Ezerarcú ez a kiállítás, ahogy ezerarcú ez az ország, a Kárpát-haza, ahonnan a kiállítás alkotói érkeztek – mutatott rá a városvezető.

Demeter Ervin kormánymegbízott felidézte, hogy Szent István király az országot Szűz Máriának ajánlotta fel, ezzel mintegy megteremtve a magyar állam szuverenitását is. – Jó helyre érkezett Miskolcra ez a tárlat, hiszen a városban négy templomot szenteltek Szűz Mária tiszteletére, a diósgyőri, a minorita templomokat, a Zárdakápolnát és a görögkatolikus székesegyházat is – mondta –, és több köztéri Mária-szobor is áll a városban és Lillafüreden is. Szarvas Péter kerületi esperes, plébános nyitotta meg a kiállítást. – A szakralitás és vallásos téma mindig túlmutat magán, hiszen ilyenkor nemcsak ez a földi világ vetülete nyílik meg számunkra, hanem a természetfölötti világ dimenziója is. Ilyenkor a művészek misztikus látásán és gondolatvilágán keresztül részt kapunk az Isten csodálatos világából. Ilyenkor egyesül az emberi és az isteni.

Magyar népünk nyelvében a Boldogasszony kifejezés nem csupán elnevezése égi édesanyánknak, Szűz Máriának, hanem mögötte ott találjuk mindazt, amiben megtalálható a boldogság tág forrása. Ez a kiállítás a maga sokszínűségével és szépségével átragyogja az ő személyiségét és feltárja nekünk mindazt, amit az ő személyisége mutat meg nekünk, hogy az ő életében mi is tulajdonképpen a boldogság forrása. Jelen van Mária életében az élet ajándéka. Boldog az ember, amikor az élet örömeit tudja megtapasztalni. Jelen van az Istennel való szeretetteljes együttélés boldogsága. Jelen van a gyermeket szülő anya, mint a teremtő Isten munkatársának a boldogsága. Jelen van Máriában az anyai szeretet, amely nemcsak saját gyermeke, hanem az Isten gyermekei iránti anyai szeretet boldogsága is. Jelen van benne a személyes eggyé válás, mind Istennel, mind az emberekkel. Jelen van a Boldogasszonyban a vigasztalás ajándéka, mely sok ember szívbékéjét adja meg. Jelen van a hivatás ajándéka, amely nemcsak a szülői hivatásban, hanem az istenszeretet hivatásában is kiteljesedik. Jelen van az örömben megélt emberi élet ajándéka. Jelen van Mária életében a bensőséges szeretet és a vigasztalás ajándéka. Jelen van a megbecsülés és a tisztelet ajándéka. Ezeken az alkotásokon keresztül én ezeket éreztem meg. A Boldogasszony ezért olyan gazdag kifejezés, amely átragyog Szűz Márián keresztül és teszi őt gazdaggá személyiségében. Nekünk, magyaroknak azonban ennél is többet jelent. Édesanya. Égi édesanya. Magyarok Nagyasszonya. Patrona Hungariae.

Az édesanyánkhoz szorosan kötődünk. Bennünket is boldoggá tesz, ha boldognak látjuk az édesanyánkat. Azt hiszem, ez a kiállítás boldoggá teszi Szűz Máriát. Most ránk tekint az égi hazából, és boldogan tekint ránk. De ez a boldogság tovább is adódik. Hiszen boldoggá tette azokat is, akik alkotói voltak ennek a kiállításnak. Kívánom, tegye boldoggá azokat is, akik majd megtekintik és megéreznek valamit abból a boldogságból, ami Szűz Márián, Magyarok Nagyasszonyán átragyog ezeken az alkotásokon keresztül. Kívánok sok szép lelki élményt a tárlat megtekintéséhez. Ezennel ezt a kiállítást szeretettel megnyitom és átadom, hogy éljék át lelki élménnyel a tárlat megtekintését. A kiállítás – mely november 10-éig tekinthető meg Miskolcon – fővédnöke Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, védnöke pedig Ternyák Csaba, az Egri Főegyházmegye érseke.

„Valóban az Úr van ezen a helyen” – a templomszentelés 150. évfordulóján tartották a görömbölyi templom búcsúját

Október 7-én, a templomszentelés 150. évfordulóján tartották a görömbölyi templom búcsúját. A liturgián állandó diakónussá szentelték Dorcsinec Lászlót. „Másfél évszázad szeretetéért és kegyelméért adtunk ma hálát” – fogalmazott Galambvári Péter parókus. A jelenlegi, neoklasszicista stílusban épült templomot 1868-ban Huczkó Bazil nagyprépost szentelte fel az Istenszülő Szűz Mária oltalma tiszteletére, ennek jubileumát ünneplik idén a görömbölyiek. A közösség létrejötte azonban jóval korábbra tehető.

Az 1700-as évek elején ruszin telepesek érkeztek a területre, az általuk épített két fatemplom helyén a század végén már kőtemplom állt, ami sajnos, néhány évtized múlva földrengés következtében életveszélyessé vált és lebontották. Sok-sok éven át a szomszédos római templomot használhatták a görögkatolikusok is. Majd 1854-ben kezdődtek el a mostani templom építésének munkálatai, amelyek folytatódtak Demkó István parókussága alatt. A ma is látható ikonosztázion 1912-ben került a helyére. Az Istenszülő ünnepeinek előestéjén felolvasott szentírási szakaszt idézte homíliájában Orosz Atanáz püspök: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” (Ter 28,16) A templom felszentelésének emlékezete „mindannyiunk számára fölhívás a megszentelődésre, és annak fölismerésére, hogy az Úr jelen van” – mondta a főpásztor.

A templombúcsú ünnepe találkozás a közösség tagjaival, de a legfontosabb az Istennel való találkozás. Isten irgalmát és kegyelmét tapasztalhatták meg évszázadokon át a templomban imádkozók, ezért mondunk ma köszönetet, hálát adva Istennek. „Nemcsak a jó Isten van jelen, hanem ahogyan énekeltük, a Szűz is jelen van az Úr hajlékában, és láthatatlanul imádkozik érettünk Istenhez” – hívta fel a jelenlévők figyelmét a püspök utalva a másnapi, október 8-i, Magyarok Nagyasszonya ünnepére, amikor is „nagyon aktuális az Istenszülő közbenjárását kérnünk és az ő jelenlétét is fölismernünk, hogy erősítse imáinkat, terítse fölénk oltalmazó palástját. A főpásztor a jeles napok sorában megemlékezett az 1571. október 7-én, Lepantónál vívott tengeri csatáról is. A csata előtt V. Szent Pius pápa az egész keresztény nép imádságát kérte.

Miközben Európa szerte a rózsafüzét imádkozták, a kisebbségben lévő keresztény sereg győzelmet aratott a túlerőben lévő oszmán flották fölött. Az összefogás, és az Istenszülő Szűz oltalmának tudták be a győzelmet, amellyel évszázadokon át keresztény azonosságát is sikerült megőriznie Európának. Ezen esemény tükrében a főpásztor arra emlékeztetett, hogy „igazi keresztény jövőt csak az Istenszülő oltalmához menekülve kérhetünk és biztosíthatunk itt Európában.” Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke a Szent Liturgián állandó diakónussá szentelte Dorcsinec Lászlót, a környékbeli papság és Nyirán János fődiakónus segédlete mellett, aki a szentelendőt vezette diakónusi készülődései során. „A szentelendő szolgálatkészsége mindannyiunknak eszébe juttatja Krisztus Urunk kérését és küldetését – utalt a püspök a diakónusszentelésre –, „Krisztus szerinti segédlő papság”, vagyis a Krisztusban működő diakonátus mindnyájukat szolgálatkészségre biztat és emlékeztet. Templomba azért jövünk, hogy Isten szolgáinak bizonyuljunk, egymást szeretve, egymásnak szolgálva, Jézus Krisztus élő templomává és építőköveivé legyünk. Akik tehát a templomban szolgálatra vállalkoznak, ennek aktív résztvevői. László testvérünk mostantól diakónusként a vállalja ezt a szolgálatot.”

„Néhány ruszin család betelepítésével kezdődött a közösség élete. Reméljük, ma is van jó néhány család, amely elkötelezi magát a feltétlen szolgálatra, hogy ez az egyházközség megmaradjon, épüljön és gyarapodjon. Isten segítségével így fogjuk a jövő nemzedék számára is tanúsítani, hogy valóban az Úr van ezen a helyen, bár mi nem mindig ismertük fel” – szavakkal zárta ünnepi gondolatait a főpásztor. Őseik emléke előtt is tisztelegve, a ruszin nemzetiségi önkormányzat tagjai ruszin, majd magyar nyelven énekeltek Mária énekeket.