Augusztus 15-én, kedden ünnepeljük Nagyboldogasszony ünnepét. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány úgy tartja, hogy a Megváltó édesanyjának – hite jutalmaként – nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön föltámasztotta és magához emelte a mennybe.
A katolikus egyházban az 1950-es szentévben hirdette ki Isten Szolgája, XII. Piusz pápa ezt a dogmát. Mária mennybevételének emlékezete azonban az egyház első évszázadainak hitében gyökerezik. Keleten ma is Mária elszenderülésének nevezik ezt az ünnepet. A római Santa Maria Maggiore-bazilikában látható az az ősi mozaik, amely az apostolokat ábrázolja Mária ágya köré gyűlve – az angyalok vitték hírül nekik, hogy véget ért Jézus édesanyjának földi élete. Az ikon közepén Jézus áll; karjában egy kislány: Mária, aki „kicsiny” lett, hogy bejuthasson Isten Országába. Jézus vezeti be őt a mennybe.
Nagyboldogasszony napján nagy misztériumot ünneplünk. Máriában látjuk azt a célt, amely felé mindazok haladnak, akik életüket Jézuséhoz kötik, akik követik őt, amint azt Mária tette. Ez az ünnep a jövőnkről szól. Azt fejezi ki, hogy mi is Jézus mellett leszünk Isten örömében. Arra szólít, hogy legyünk bátrak, higgyünk abban, hogy Krisztus feltámadásának ereje bennünk is működhet. Olyan emberekké tehet bennünket, akik minden nap feltámadottként kívánnak élni, és a világban lévő rossz keltette sötétségbe a jó világosságát viszik.
Mindenre képes vagyok annak erejében, aki megerősít engem a Szeplőtelen Szűz által. (Szent Maxim