„Az Úr az én erősségem” címmel Papp Antal, a Miskolci Apostoli Exarchátus első elöljárója születésének 150. évfordulója tiszteletére rendeztek egyháztörténeti konferenciát Miskolcon november 16-án. Papp Antal érsek fontos szerepet tölt be a Miskolci Egyházmegye történetében is. Miután a munkácsi püspöki kinevezéséről lemondott, átvette az Apostoli Exarchátus vezetését, megszervezését.
Kilencvenegy évvel később, 2015-ben, Ferenc pápa a Miskolci Apostoli Exarchátust egyházmegyei rangra emelte. A fenti mondatok igencsak szűkszavú összefoglalóját adják a Miskolc-Belvárosi Görögkatolikus Parókia, a Miskolci Egyházmegye, és a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottsága által közösen szervezett konferencia témájának, Papp Antal munkásságának és jelentőségének. Az érsek tiszteletére emléktáblát helyeztek el a Hunyadi utcai épület falán, ahol a Miskolci Apostoli Exarchátus központja volt, és egyben Papp Antal lakhelyéül szolgált 1925–1945 között. A konferencia időpontja éppen egy nappal előzte meg a volt munkácsi püspök szültésének évfordulóját. Nemcsak ünneplés, hanem egyfajta kötelességteljesítés is életre hívta a találkozó alkalmát, mondta ünnepi köszöntőjében dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke. „A miskolci egyházmegye vezetése köteles megvizsgálni saját egyházmegyéjének történetét” a tudomány eszközeivel, hogy a következő évszázadokban is méltóan tudja múltját pontosan feltárni, megőrizni és ünnepelni, tette hozzá a megyéspüspök. Szerencsés időben kezdődik meg a feltárás, hiszen még élnek olyan emberek, akik személyesen is ismerték Papp Antal érseket, köztük dr. Fedor István és Kondás Miklós, és részt vettek a mai tanácskozáson. Dr. Roósz András, a MAB elnöke a jól ismert mondást idézve – aki nem ismeri múltját, nem igazodik el a jelenben és nem tudja jövőjét sem építeni – fogalmazta meg a konferencia jelentőségét. Miskolc város vezetése nevében Papp Ferenc, városi kulturális főreferens köszöntötte a részvevőket. A tanácskozás első előadójaként Papp András esperes mutatta be Papp Antal életútját.
A Máltai Szeretetszolgálat miskolci csoportjának Köln utcai központjában kialakított kápolnában ünnepelték meg november 18-án Szent Erzsébet búcsúnapját. A kápolna egy, az Árpád-házi szentet ábrázoló ólomüvegablakkal gazdagodott, ezt áldotta meg és mutatta be az ünnepi szentmisét Mikolai Vince főesperes, diósgyőri plébános, a miskolci máltai csoport egyházi vezetője.
A szentmisén részt vett és rövid beszédet mondott Gecse Attila református kórházlelkész is. Dr. Csiba Gábor miniszteri biztos, a máltaiak alapító csoportvezetője megemlékezett valamennyi segítő munkatársukról, akik valaha, vagy jelenleg is dolgoztak, dolgoznak a csoport valamelyik munkaterületén. Az épületben, mely annak idején Csilla von Boeselager anyagi támogatásával épülhetett fel, egy ötvenfős hajléktalanszálló működik orvosi rendelővel, egy népkonyha, ahol 150 embernek biztosítanak meleg ételt, továbbá egy ápolási és egy szociális otthon. – Szent Erzsébet ünnepe ma különösen fontos esemény számunkra – mondta a miniszteri biztos. – Bizonyára mindenki emlékszik még Éva nénire, Papp Vilmosnéra, első segítőink egyikére, aki egy évvel ezelőtt halt meg.
Az ő hagyatékából állítottunk valamennyi máltai segítőnek emléket, aki valaha itt dolgozott, vagy jelenleg is dolgozik, esetleg a jövőben fog dolgozni a szeretetszolgálatnál, hiszen nem tudjuk felsorolni mindazok nevét, akik az elmúlt évtizedek folyamán segítettek. Ezért ezt a Szent Erzsébetet ábrázoló ólomüvegablakot gondoltuk ki emléknek. Talán furcsa az arca ezen Szent Erzsébetnek, hiszen mindenki tudja, hogy fiatalon halt meg, de pontosan azt akartuk, hogy egy kicsit Éva néni és az idősebb segítők vonásait tegyük rá, hiszen a máltai szeretetszolgált önkéntesei, ha vannak is közöttük fiatalabbak, általában idősebb emberek, ők segítenek a munkánkban. – A szeretetszolgálatnak három alapszavával mutathatjuk be a munkáját, a jelenlét, lehajlás és befogadás szavaival. Ha majd megnézik ezt az ablakot, láthatják, oda van írva: testvéreinkért, akik mindig jelen voltak, mindenkihez lehajoltak és mindenkit befogadtak. Fogadja mindenki úgy, hogy saját magáról is szól ez az ablaküveg-emlék. Hogy ezt az ólomüvegablakot elhelyezhettük, mindenkinek megköszönjük, minden segítőnknek, és azoknak is, akik ennek a kápolnának a megújításában közreműködtek. Mindenekelőtt Horváth Mária iparművésznek, az ablak készítőjének és Brahó Zsuzsannának, intézményünk vezetőjének, az ő ötlete, gondolata volt az ablak elkészítése. A szentmise után valamennyi máltai önkéntest ebéden látták vendégül a csoport vezetői.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja meghívja Önt, családját és barátait november 23-án, csütörtökön 17 órára a Fráter György Katolikus Gimnázium dísztermébe, ahol sor kerül a Gondolatok az 1867-es kiegyezésről című előadásra, melyet Dr. Horváth Attila, Dr. Szalay Péter és Dr. Varga Zs. András alkotmánybírák tartanak.
A Vállalkozók Országos Szövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének elnöksége minden évben meghirdeti a Príma-díjat, amellyel a megye kulturális, tudományos, oktatási és sportéletének legkiválóbb képviselőit ismerik el. A kategóriák győztesei a díjakat egy gála keretében vehették át november 4-én, szombaton este a Miskolci Nemzeti Színházban. A megyei Prima Díj várományosai három kategóriában indultak és minden kategóriában három-három jelölt versengett a legjobbnak járó kitüntetésért.
A Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriában a legjobbnak járó díját Chavvakula Lourduraju verbita szerzetes nyerte el, aki megköszönte szüleinek, Istennek és a rendtestvéreknek a támogatást és a szeretetet. Kiemelte, embertársai iránti őszinte szolgálata miatt Teréz anyát tekinti példaképnek, az ő példáját szeretné követni. Az indiai származású Lourduraju atya tizenkét éve szolgál Köröm és Girincs plébániáján, mint a cigány misszió felelőse. Cigányok között végez olyan eredményes munkát, amit csak nekik teljesen elkötelezett, köztük élő, karizmatikus személy tud végezni.
A KÉSZ miskolci csoportja rendezésében tart előadást Dobos Zsolt: Márton Áron, Erdély Mindszentyje címmel november 9-én, csütörtökön 17.30 órai kezdettel a Fráter György Katolikus Gimnázium dísztermében.
Orosz Atanáz püspök a Görögkatolikus Egyetemi és Főiskolai Kollégiumban tett látogatást Miskolc-tapolcán. Október 24-én este Püspök Atya megszentelte a Görögkatolikus Egyetemi és Főiskolai Kollégium és Cigány Szakkollégium nyáron felújított kápolnáját. A nyári szakkollégiumi felújítási munkálat a kápolnára is kiterjedt: új tető, külső szigetelés, nyílászárócsere és belső festés.
A rövid szentelési szertartás után Püspök Atya igehirdetését azzal kezdte, hogy az Isten szavairól való gondolkodáshoz fontos impulzusokat adhat a Szentírás mindennapi olvasása. A hallgatók számára a következő szentírási részt olvasta fel: Lk 8,22b–25.
Ez a szentírási rész kérdőjellel fejeződik be, akárcsak egy másik bibliai könyv, Jónás könyve. Ezen szentírási részeket összehasonlítva beszélt Püspök Atya arról, hogy Istennel közösen tudunk átjutni a túlsó partra. Az Úr nem törli el a nehéz helyzeteket az életünkben, hanem azokban jelen van és jelenlétével támogat, erősít bennünket. A kápolnánkat a bárka bárkához hasonlította, amit Jézus megszentel jelenlétével az Eucharisztia képében. A kápolnai jelenlétet közös imádsággal zártuk. A szakkollégium társalgójában közös képet készítettünk Püspök Atyával, miután új kollégistáinkat köszöntötte és egyenként beszélgetett velük.
Ablonczy Zsolt (Magyar Református Missziói Szövetség elnöke) előadása a reformáció 500. évfordulója alkalmából
A Magyar-Bolgár barátság napja alkalmából emléktáblát avattak Bulgária fővárosában a Szent Szófia templomban. A tábla a magyarországi bolgárok ajándéka. Az ünnepélyes emléktábla avatáson köszöntőt mondott többek között Iliyana Yotova köztársasági alelnök, Fazakas Sándor földművelésügyi miniszter, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Varga Szimeon a magyar parlament bolgár nemzetiségi szószólója, Muszev Dancso Bolgár Országos Önkormányzat elnöke.
A magyar és a bolgár parlament 2016 szeptemberében október 19-ét a Magyar-Bolgár Barátság Napjává nyilvánította. Október 19-ére esik Csodatévő Rilai Szent János ünnepnapja, aki az ortodox egyház szentje és Bulgária védőszentje. A szenttel kapcsolatos egyik legendának magyar vonatkozása is van. III. Béla magyar király 1183-ban hadjáratot indított Bizánc ellen, és sereggel tört be a bizánci uralom alatt álló bolgár területekre. A hadjáratból hazatfelé tartva a magyarok magukkal vitték Rilai Szent János ereklyéit és Esztergomban elhelyezték el. A legenda szerint az érsek, Bánfi Lukács nem hitt a szent közbenjárásában, és többször is nyilvánosan megtagadta azt. Lukács nyelve egy alkalommal megdagadt, hangja eltűnt, megnémult. Csak miután bűnbánatot gyakorolt és megérintette az ereklyét, nyerte vissza a hangját. Béla ezután úgy döntött, hogy visszaszállíttatja az ereklyét Bulgáriába, ami meg is történt 1194-ben.
A Szent Zsófia (Szent Szófia templom) főváros és a Balkán-félsziget neves építészeti alkotása, műemléke, valamint a város névadó temploma. Ezen a helyen már a 2. században is állt egy kis templom, melynek díszes mozaikpadlóját szinte teljes egészében sikerült feltárni. A következő századokban több templom is épült, miután a gótok és a hunok feldúlták azokat. A templom ma Délkelet-Európa egyik legjelentősebb ókeresztény műemléke. Háromhajós, boltíves, kupolás bizánci bazilika-templom. A főbejárat két oldalán emelkedő, kissé alacsonyabb toronyszerű toldalékok az előcsarnokot kiszélesítik. A keskeny, magas középhajót boltíves oszlopsor támasztja alá. Belső kiképzése nagyon egyszerű, puritán, fő díszítőelemei szinte csak a nagy ablakai. A Második Bolgár Birodalomban (12-14. század) a fővárosi templom címet viselte. A 14. században adta a nevét a városnak. Az oszmán uralom idején mecsetté alakították át, az eredeti 12. századi freskókat megsemmisítették és minareteket építettek a templomhoz. A 19. században két földrengés következtében az egyik minaret ledőlt és a mecsetet elhagyták. A restaurációs munkák az 1900-as években kezdődtek el.
A magyarországi bolgárok egyszerű kertészek voltak, akik nem felejtették el anyanyelvüket, és Magyarország is megtett mindent azért, hogy új otthonra találjanak. Az október 19-ei emléknappal a két nép közötti szoros barátságot mélyítenék tovább – mondta Varga Szimeon a magyar parlament bolgár nemzetiségi szószólója. Mint mondta: “Magyarország segítő baráti kezet nyújtott szépapáinknak és ők szorgos munkával és hittel igyekeztek megmutatni erényeiket és átadni tudásukat. Lazar Ivanov, a Magyarországi Bolgárok Egyesületének első elnökének gondolatait idézve: a jövőt nemcsak kapával, hanem Istenbe vetett hittel és nyitott szemmel kell építeni.”
Az emlékmű avatáson Tarcsay Péter olvasta fel Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek üzenetét.
Kép és szöveg: Németh Csaba
A Művészetek Háza adott otthont a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja által rendezett XIII. Miskolci Nemzeti Estélynek október 17-én. Minden évben ezen az ünnepségen emlékeznek meg az 1956-os forradalomról és kiosztják a Kartal–Veczán-díjat is, egy, a város közéletében fontos szerepet játszó, a keresztény értékeket valló és megvalósító polgárnak.
Az ünnepségen a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 10/a. osztályának tanulóiból álló színjátszó csoport Kuklay Antal, Szentesi Attila és Ignácz Rózsa műveiből összeállított színdarabot adott elő, megidézve a forradalom napjait, eseményeit, áldozatait.
Ünnepi beszédet Grezsa Ferenc, Kárpátaljáért felelős kormánybiztos mondott. – 1956 nem emlék, nem múlt. 1956 valóságunk egy darabja, nemzeti identitásunk szilárd alapja, demokrácia és szabadság utáni vágyunk elemi erejű kitörése – mondotta. – Kevés olyan esemény van a magyar történelemben, amelyet politikai, társadalmi hovatartozástól függetlenül minden becsületes magyar ember ugyanúgy ítél meg. Nyugodtan mondhatjuk, ezeréves történelmünkből szinte az egyetlen igazán világraszóló történelmi eseményünk, az 1956. október 23-án Budapesten kirobbant, majd a szovjet szuronyokkal és tankokkal november 4-én és az azt követő hetekben kivégzett magyar forradalom és szabadságharc azonban ilyen. Büszkeség és fájdalom. Öröm és bánat.
Az ünnepi beszéd után következett a Kartal–Veczán-díj átadása. Idén P. Csókay Károly jezsuita atya a kitüntetett, akinek laudációját Alakszainé dr. Oláh Annamária, a KÉSZ miskolci csoportjának elnöke mondta el.
– Mindent Isten nagyobb dicsőségére. A jezsuiták ismert jelmondata jól fejezi ki idei díjazottunk életpályájának legfőbb üzenetét – mondotta. – Egy hosszú, termékeny és szép életút fakadt ebből, melyből 60 évet a rend szerzetesi fogadalmat tett, felszentelt tagjaként élt meg. 1957-ben szentelték pappá Spanyolországban, innen útja Dél-Amerika felé vezetett tovább. 1959-ben küldte elöljárója Chilébe, missziós hithirdető munkára. 1975-ben Kanadába küldték, ahol 18 éven át szolgált a montreáli magyar plébánián. A rendszerváltás után tért haza, miskolci szolgálata 1994-ben kezdődött. Az avas-déli egyházközség első jezsuita plébánosa lett. Ma, 90 évesen is fáradhatatlanul szolgál, példát mutatva híveinek és rendtársainak egyaránt.
A díjat Veczán Pál evangélikus lelkész özvegye és Kalna Zsolt minorita tartományfőnök adta át. Csókay atya megköszönte a kitüntetést. Mint elmondta, nem számított rá, de „szívemből feltör a hálaadás lelke a jó Istenhez, hogy megadta nekem a kegyelmet, hogy veletek lehetek, hogy tőletek tudjak tanulni, hogy csodálhatom munkátokat a város életében. Megköszönöm mindazoknak, akik erre a kitüntetésre méltatlan személyemet kiválasztották, de a jó Istennek köszönöm elsősorban. Az ember ilyenkor érzi méltatlanságát. Mindnyájatoknak szeretném megköszönni a jelenléteteket, és gondoljatok arra, hogy a jó Isten szeret mindnyájunkat!”
(Fojtán László felvételei)